C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 32 előbbi ugyanazzal az odaadással merül el a dallamok ékességes megformálásában, mint apjuk. Eszel szemben a fiatalabb testvérek megelégednek némi variálással ós a puszta dallamvázzal. Nyilvánvaló, hogy a gyermekek, miután elsajátították szüleik dallamait, kedvük és Ízlésük szerint raódositják azokat; csakhogy mig a fiatalok a puszta dallamban lelik örömüket, a korosabbak szükségét érzik a bonyolultabb kifejezésnek« A családtagokról készült korábbi és mai felvételek a diszitós fokozódásáról vallanak* A variáló 03 diazitö hajlam a korral nő a családban. Az anya eredeti dalkincse erősen különbözik az apáétól. Ismeri ugyan férje ékes régi dallamait, őt azonban hajlamai a mindennapi életet követő alkalmi dalok, érzelmes társadalmi témák és új-dallamok felé vonják. Nála van a legtöbb idegenes /vegye3-csoportbeli/ dallam, A szétágazó dallampatakok főforrása az apa: kiváló tehetségű gyermekei az ő művészetén nevelődtek,a többet és szebben éneklő szülő művészetét gondozzák«

Gyakran az anya egyszerű dalait is ékes köntösbe öltöztetik

, pl,"Leégett a nagyszerencsi cukorgyár ",/140/, A család zenei fejlődésének szemünk előtt folyó dokumentuma Ilona 4 éves kisfia, Bandi juhászkodás közben nagyapjától sajátítja el annak nehéz, régi dalait /111/ és az odaadás, érdeklődés biztositéka annak,hogy ez az élmény életreszóló|az élet más benyomásai nem fogják elhalványítani. Bizonyos közöny boritja be az élmény parazsát az iskolai évek alatt, mint ez Julia és József sallangmentes dalolásából kitűnik, de a házasélettel járó komolyabb életfelfogás é3 a közös dalolás új alkalmai mint Anna, Ilona, Margit példájából látszik - újra életre