C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

-28azónban gyakran /mintegy harmadrészben/ balladaüzerüek

. Nemcsak a betyár és juhászdalok, hanem egyszerű lirai szövegek is gyakran csapnak át igen szemléletes párbeszédbe. Ez különösen az új-dallamoknál szokatlan. Nem ritka az élet aprólékos megfigyelése. A sorozó orvos "Balkaromon végighuza j'a kezét: - Ugye fiam sajnálja szeretőjét?" /42/. A lány másik kérőjéhez megy: "E3te van már, ragyognak a csillagok, - Kelj fel babám, mert búcsúzni akarok! - Nem kelek fel, nem fáj az én árva szivem, teérted, örülök, ha megszabadulok tőled" /82/, Nehéz a bányász sorsa:"- Állj meg kislány, bányászkislány, de csak ha lehet, Adjál a bányásznak egy ital vizet. - Mórt ne adnék, én a bányásznak vizet, Szenvedett ő a bányában eleget. Nem szenvedtem bányászkislány, majd csak szenvedek, Ha majd a szén elüti a kezemet" /95/» A lány nem mehet ahhoz akit szeret: " - Lányom lányom, én édes leányom, Ugy érzem, hogy meghalsz te jó nyáron. - Hidd el anyám

/

hidd el, én nem bánom, Úgyis régtől sirba van vágyásom" /93/.Stb. A Sivák család népdalszövegei élénken végigkísérik életüket, sorsukat, mivel az általános motivomok mellé melyekkel minden vidék népi verse tömve van - speciális helyi mondanivalók is felsorakoznak. Már maga Szántó és Cekeháza sürü emlegetése, ha többször behelyettesítés is, - tekintettel a család különéli cekeházi helyzetére - egyéniességre vall, A kis falucska minden gondja, baja a főispán család életétől függött, A jó gazda derűsebb, a rossz gazda gondterheltebb verseket teremtett /5, 8, 99/• Egyegy tilos szerelem évtizedekre megrázta a parasztok lel-