Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

419 -. Avagy nem is te vagy az a falevél Melyre hull a gyenge harmat ezrével. Ágyú helyett gyászkoporsót visz szekér,

/viszekér/ Benne fekszik a legszebb magyar tüzér Bajtársai kivont karddal kisirik

f Sajnálgatván csakhogy meg nem könnyezik. Rajta díszlik csákója és fegyvere, Szemfedelűl katonaköpönyögje. Nincs harangszó csak pár ágyú dürrenés. Ennyibül áll a katona temetés. Zöld erdőben egyszerű sir domborul, Aki ránéz a szivében elszomorúl. Anya helyett síratgatja falevél Áldott földben nyugszik a magyar tüzér. Mi piroslik odakint az táborba? Magyar tüzér piros vére a hóba. Sok golyót szórt az ellenség sorába, Végre őtet magát is találta. 23, Más dall Addig engem rósám haza ne várj,ks. Mig Olaszországnál a láger áll Töredék a fent már jelzett szakadt lapon. A 11 A oldalon még lehetett egy másik vers is, ebből azonban csak a cim utolsó szava olvasható ki: dall. A vers első két sorának utolsó szavai: az őszi szél falevél 23. Kurafi dall Vigye el az ördög az úrfinak az eszét! Vegye el a kötőm alól azt a hamis kezét! Nem veszem én, nem biz én. Hogyha el is venném, Olyan jó kis hely az ottan,mindjárt visszatenném.