Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 420 Mennyen el a teins úrfi, nyughasson hát tőlem] Isten bizon, megütöm, kitörik belőlem. Ne te, ne te! Hová nyúl? Talán kötőm alá, Ugyan, ugyan mit mondana, ha valaki látná. Ajtó, ablak nyitva van, beláthat akárki, Vagy ha egyet sikótok, felkél István bácsi. Hiszen mig a te bátyád, húgom, felébredne, Addig ez a mi dolgunk könnyen végbe menne. Nem főne fel még addig csupor almás étel. Sokkal könnyebb dolog lesz itt,mint egy várbevétel. Szégyen az egy úrfinak illyen rossznak lenni, Világos, fényes nappal csúffá akar tenni. Menyen el a kőbe, vagy pedig ahol vót! Vagy ha pedig azt akarja, zárja be az ajtót! 26. Kadar históriája Születésem lévén Borsod vármegyében, Kis Győr falujának erdős helységében, De már van lakásom egy hegy tetejében, Miskolci Tetemvár legfelsőbb szélében. Gyermeki koromba jártam oskolába, • Kedves édes atyám oltalmazásába. Azoknak utána keztem pajkoskodni, Kisebb lopásokról nagyobbra indulni. Korhely vót az atyám, nem vót kitől félni, Tett gonoszságaimért kél megfenyiteni. Juhászpásztorságot kezdettem folytatni, A gonosz szerentse itt kezdett kedvelni. Amint jól nem tudtam, megtanultam lopni, . Erő, hatalommal másét orozolni. De nem sokál úsztam ezen gonoszságban, • Csakhamar jutottam fenyítő rabságban. i