Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese

- 448 reset az! Birkózzunk meg! Amelyikünk leteperi a másikat, azé az arany. - Rendbe van. Gondolkodott Mátyás. "Ezzel mos micsinájjak?"Bánézett. "Hát ez letipor!" Kapcsolt. Mer hogy jóllakott hasnak még az ész is jobban ment. Tudta, aa erdőbe van egy kis barlang, a medrek ott alusznak télbe. "Elvezetem oda!" Hát ment is az ördög hozzá, hogy "Birkózzunk!" - Hallod-e! Ha én megfoglak, mingyán angyal lesz belőled! Van egy nagyon öreg apáa, mán beszőrösödött. Kiment az erdőbe aludni, ott telel. De ha azt a fődhö vágod, még akkor is visszaadom az aranyat! Az ördög megörült, hogy nem is Mátyással, hanem az apjával, hát ammeg milyen öreg lehet, ügy, hogy kivezette a barlangho. - Eriggy be; abba a kis szobába lakik, ni! Lehet,hogy alszik, kőccsed fel! (í meg eliszkolt félrébb, hogy a zajt ne is hajjá. 0dament az ördög, tapogatózott sebtibe, ráakadt a medvére. Persze aludt, megfogta a bundáját, oszt ráncigálta. Egyszer a medve megtörülte az arcát a mancsával, szíj jelnézett, lássa, hogy ott van. Az meg csak hítta birkózni. A medve talpraáll, megöleli, hogy minden csontja ropog, kezdte vőna simogatni mán az ajakát is, de az ördögnek vót annyi ereje, hogy ki tudta magát a lába közül kapni, kiugrott a barlang ajtaján, oszt uccu! Meg se állt a pokolig. Mondta oszt: - Halljátok, szó se lehet az aranyrul többet! Én meg mán csak az apjával birkóztam - aszongya -, de minden csontom ropogott, ahogy megfogott. Hagyjuk a fenébe. Erre megint csend lett valameddig. Azt mondja nagysokára egy ügyes. - Halljátok-e! Én megpróbálok egy másikat.Szaladni tud. Ereje nagyon sok van. Hát ügyessége vájjon van-e? Mert hogy megijesztem a pokol tüzitül; majd hogyha ő meghal, micsinájjunk mink vele, igy meg ugy. Belzebub belenyugodott."Na eriggy, aztán próbáld!"