Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese

- 449 Elment hozzá. - Mátyás, az aranyat nem haggyuk! Mer tudod, ha neked marad is, ha te meghalsz, hozzánk gyössz te! Tüzes fogárai csipkedjük minden izedet szanaszíjjel. - Hát akkor majd kiállóm, ha muszáj! - De kiszúrjuk a szemed! - Akkor mán nekem nem lesz szemem,mert meghaltam, osztás mit bánom én akkor, mit csináltok. így több próbán átmentek, igy ijesztgette, ugy, az meg aazonta, mán aeki mindegy, ha meghal, mi történik Tele. Az a fontos, hogy migll, addig jóllakjon, ff is, meg a családja is. Hát aszongya az ördög: - látom nem nagyon ijedtél meg. Próbálj engem ijesztgetni, Aszongya a nagyobb fiának: - Fiam! Ott ran a tőke mellett a bunkó, amivel a fát hasogassuk, hozd csak be, meg a vasíket is, aairel a tuskót feszijjük. Erre néz az ördög: - Mit akartok vele? - A fejedbe verem, mint a tuskőba! Az ördög megiijedt. - No, ne ijjeggy meg, ez csak a kezdet. A feleaíge meg tisztát nyújtott, nála Tót az a régi fajta sodrófa. Aszongya Mátyás: - Te asszony, ez megint az aranyat piszkájja,el akarja Tenni mirtdenhogy tüllünk. Fenyiccsük mán meg! Az asszonynak se kellett egyéb, otthagyta a tisztát,odasőz neki szembe egyet, hát siránkozik az ördög. Akkor a fiu a bunkóval hátulról megtámassza, hogy fel ne bukjon.ügy hogy kétódalrul püfölik. Hátul a fiu a bunkóval, elől meg az asszony a sikálóval.Az ördög irányt kapott ki az ajtón, oast elszaladt hasa. Mátyás padig még most is él a csalággyával boldogan.