Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese
1-447 - Megájj, csak majd én! Visszahozom az aranyunkat,nem hagyom nékik. Oda is állított/ - Hallottam Mátyás, hogy te potyán jutottál az aranyho, de ebbe mink nem nyugodhatunk bele. Az Összes vagyonunk itt van nálad, ezt visszaviszem. De ugy nem viszem erőszakkal, hanem menünk próbára. ín jól tudok szaladni, hát te? • . - Én; is! '. - 5a,- amelyikünk jobban tud futni, azé a víka arany. - Rendbe van, . - 5a! Próbáljjuk! ','""'.' - Megájj! Te - aszonygya -, ha én elindulok szaladni, ha sungot kapok, akkor nem tudok megállni,kirohanok a világbul, bemének a pokolkapuba, beütöm magam előtt, hát akkor tik hova lesztek! De várj, legyen meg a szavad! Van egy kis öcsém. Kiment levegőzni az erdőszílre, akkor is áll a szavam, ha azt elhagyod, akkor is a tied a véka arany! Kimennek az erdőbe, hát ottan őzek sokan vótak, meg nyulak. Hát ugy gondolta Mátyás, hogy vágy valamelyikre ráakad. Ugy is lett. Egy nyulkölyök, ami mán több esztendős vót, elébe került, egy bokorbul felugrott. . — Ott megy az öcsém, ni, utána csak! Az ördög hosszút lépett, "Várj meg, egyszerre indujjunk!", de ammeg még annál jobban ment, rohantak, rohantak.Hát hogy a nyúl hova lett, egyszer visszagyött az ördög, nem lássa az öccsit. - Mosmán biztosan a pokol kapujánál jár. Eriggy haza, mig be nem üti a kaput, mer az is olyan mint én! Az is eltűnt, nem tudván rajta semmit segíteni. Hazament ez az ördög is nagy busán, mondja a Belzebubjának ottan: - Én nem tudom, ez a Mátyás hogy kifog raj tunk,Azt az erejével, engemet mán meg a szaladással: Aszongya egy: - 5a, megájj! Én még erős ebb vagyok, mint az a másik! Birokra hi vom. Elballagott Mátyásho, mondja,, hogy: - Mátyás, az,aranyat hern hagyjuk könnyen,tul potya ke-
