Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Állattartás – Pásztorkodás - Barsi Ernő: Sályi pásztorok

a jászolba bele ne döntse, meg ne ölje. Ezért kaptam egy mázsa búzát a téli időbe. Aztán öt esztendeig csordáskodtam

. Az apám meg majoros vót. Akkor kezdtem legénykedni. Onnat elmentem a Gorove nagyságos úrhoz juhászn

ak. Akkor juhászkodtam, mig csak katonának el nem vittek." A pásztorságra azonban néha a nyomorúság is jó iskola. Csathó Sándor ebben a keserves iskolában nevelődött derék pásztorrá. "Édesanyját egy mónár szerette. De nem akarták hozzáadni, mert részeges ember vót. Osztán megesett az anyja, ügy se engedték hozzá a mőnárhoz. így osztán ő hogy meglett, oda adta őtet az anyja egy nevelőnek, ő meg elment szolgálni. Abból fizetett érte, amit igy keresett. Három éves korába' meg a mostohájának a testvére, a Laci bátyja vette magához, ő nevelte 9 éves koráig. Nehéz sora vót. Kis gyerek vót még, oszt mán cipelte a disznóknak a kukoricát. Ha nem tudta elvégezni, nem adtak neki früstököt. Ha nem szedett meg annyi csomó búzát, amennyit mondtak neki, addig nem kapott ebédet. 9 éves vót, mikor elkerült a Hajdúhoz kondás bojtárnak

. Micsoda még egy 9 éves gyerek" - mondja Csathó bácsi szomorú gyermekkoráról a felesége. S a 9 éves kisbojtárnak gondolkoznia kellett sorsáról, jövőjéről, gyerekfejjel számolnia és határoznia kellett, ha a nyomorúságán változtatni akart, "Mikor én cseléd vótam, nem vót senkim se.Elszegődtem egy kondás szánadóhoz, Hajdúhoz, ügy vót, hogy örökbe vállal. De én otthagytam. Azt mondta mindig, ne félj fiam, az apád ezét, azát, mire megházasodol 60 forintod lesz a takarékba. Én még gondoltam: vizitációra is csak 22 éves koromba lehet menni. Ha nem marad bent az ember első vizitációra, akkor is 3 esztendőt ki kell tölteni. 26 éves, mikor hazajön. Hát én addig 60 forintért szógáljak; Azt mondom neki: - András bátyám, én nem maradok jövőre.