Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Állattartás – Pásztorkodás - Barsi Ernő: Sályi pásztorok
- 40 - Akkor eredj az anyádho; kapok én gyereket! így osztán elgyöttem én az alsóudvarba, mer* nem vót a Hajdunái jó dogom. Nem hazudok, de én nekem ruhát csak abból varrtak, amit az 5 gyereke elrontott. Olyan gatyából varrtak nekem gatyát, aminek a ránca kikopott. Ha odavágta a szél a bokorhoz, kiszakadt, oszt kikaptam érte. Hát elgyöttem én József napkor. Az alsó udvarban egy gyerek agyonütött egy süldeléket, oszt elszökött. Cselédkondás vót. - Mentem hazafelé. Gyön az ispán ur. Azt mondja: - Hova mégy Sándor? - Kitőtöttem, megyek haza. - lie menj haza, maradj itt. Vágjál fát. Hát ottmaradtam. Délben ugy jóllakattak husievessel, meg turósgaluskával, hogy csuda. Estére az ispán ur összehívta az előkelőket: a faragó gazdát , a béresgazdát a faragó műhelybe. BevJtt engem is. Azt kérdi tőlük: - Megfogaggyuk-e? - Hogyne fogadnánk meg! No mit kérsz? - Bárányi ur, én meg mondom az igazat, 30 forintot és sorkosztolást. - Rendben van, mink is ennyit akartunk adni. A pénzt ugy szedték össze, hogy disznószáma szerint. Ha nagy disznó vót, az egy szám vót. Kis malacból vót egy szám. Ugy fizették. Sokat lehetett akkor belőle venni. 30 forintból vettem ünneplő ruhát, kalapot, csizmát, viselő ruhát, szűrt. Még pénzem is maradt. Egyszóval egy szűr vót 5 forint. Egy kalap 80 krajcár. 14 krajcár vót métere a ruhának. Vettem gatyának valót. 8 szál gatyát varrattam ünnepre. Még vótam cseléd Máthé Gyurinál is egy évig. Négy ökröt őriztem. Mikor őnála meguntam, aztán szegődtem el a bárónál, mert nem adta meg rendesen a bért. Olyan ember vót, hogy egy villa trágyát el nem vett vóna a jószág alól. Vót neki 4 ökri, két tinója, 3 tehene. Az alól mind én trágyáztam, magam vótam a határba*. Magam szántottam.Csak a vetéshez fogadott valakit.
