Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 425 36. Sötét éjszaka van, s én búsulok ébren ks. Sötét éjszaka van, s én búsulok ébren. Fekete bánattal az fekete égben. Ott kinn a harmat hull, idebe meg könnyem, Felhős fájdalomból kitelik az könnyen. Ha szikrává válna most égő sziwérem, Világot gyújthatnék a beborult égen. S ha szivem szikrája minden csillag lenne, Az egek boltjára, tudom nem férhetne. Hátha te mit tsinálsz most, édes kedvesem? Szenderegsz, szenderegsz, alszol szép csendesen. Nem hullámzik kebled, mint még a szerelem Szárnyával fel nem vert. Fonódik képzeted. Fonódik képzeted fényes arany szálban, Mely vezet az álom tündér országában Virágról virágra álmodozva dzépen Üdvről, boldogságról. Ha az fájdalomnak, amit érted érzek, Egykor tsak ezredik kezetskéjét érzed, Téged is kerülni fog, kislyány, az álom, És ébren fogsz ülni sok bús éjszakákon. 37. A kis galamb Hamvas galamb sir a sugár jegenyén, Az Alföldre vissza-visszamegyek én. Legalább ha ott élek, • Jó leszek majd vőfélynek, Ha a rózsám férhez megy, férhez megy. • Kötök akkor majd koszorút, csinosát Kedves babám kötötte Kötök, kötök fehérét meg pirosat. A piros majd megy rája a rósámnak hajára, - A másik meg fejfára, fejfára. X'Ä >-•. •