Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 42, 38. Részeg ember Ollyan részeg vagyok, mint a tsap, Nyakig ittam bubán magamat. Haza mennék, de nem birok, Haza vinni ugyan most ki fog? Czimboráim, édes pajtások, Nézzetek rám, ha már nem látok. Mozdulni sem birok, Innen osztán nem haladok. .42. Viglaci összeüti Laci a bokáját, Tánczra viszi barna szép babáját. A tsárdást oly gyönyörűen járja. Eláll belé minden szeme, szája. Jobb szereti a szép, magyar nótát Mint az ezüst húszast és banknótát. Három a tánc, Károly, hej húzd rája, Felkurjant, s a húszast tsak ugy hányja. Volna olly gyors a keze mozgása A dologban, mint lába forgása! Hints tagadás, mintsen kétség benne, A városban első gazdag lenne. Vig Laciban az a legfőbb hiba, Nem dolgozik, inkább megy lagziba. Egyre mulat, nem áll keze másra, Mint leány és pohár

forgátasra. Kezén a lyány, mint az orsó pereg, Boldog leány, boldog a nap alatt, Ki vele tsak egyet is fordulhat. Ebszánkázta, furfangos Lacija, Minden nótán tsak a szépít hija. A többinek ugy viszket a lába, A hideg is rázza, de hijába.