Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Állattartás – Pásztorkodás - Barsi Ernő: Sályi pásztorok
- 38 ki aztán a sok éves gyakorlat, a sok tapasztalat. Az a legszerencsésebb dolog, ha apáról fiúra szállhat a tudomány. Ekkor már a pásztorságra való hajlamot is örökli az ifjabb nemzedék, és a gyerekkorban szerzett döntő benyomások hatása alatt formálódhatik valaki igazán jó pásztorrá. Tar jani András bácsinak az édesapja, meg a nagyapja is pásztor volt. Hem csoda, ha olyan szeretettel és nagy hozzáértéssel bánik az állatokkal. Mesterségéről szólva ragyogó szemmel mondja hogy "a jószágot mindig szerettem. Szeretem gondját viselni beteg korában is, meg mikor nem beteg. Ez vót a kenyerem világéletemben." Nemcsak kenyere, de hivatása is. De hát lássuk, mit is mond erről az örökségről,meg tanulása éveiről: "Édesapám beszélte, hogy a nagyapámnak hat bojtárja vót, oszt hat juhnyájnak vót a számadója . Osztán ha nagyon rájuk esteledett, minden két nyáj birkához tettek egy szamarat.Az vitte a takarózójukat, a szűrt , bundát . Azután egy-egy nagy vasas fejir kutya vót a juhnyájuknál. Emlegette szegény még a nevit is annak a kutyájának, amelyik a farkastól 3 darabban vette el a bárányt. Mikor én gyerek vőtam, iskolába sose szerettem járni. Nagyon szigorú kántorunk volt, de mi lett vóna velünk, ha nem fogott vóna. Sose felejtem el a nevit: Bencsuk Gézának hivták. Yolt egy pej lovunk. Egy hizót adtunk érte valakinek.Mikor érte vótunk, oszt jöttünk haza a szekérrel, megláttam a kántort, leugrottam a szekérről, oszt aló vesd el magad, szaladtam be a köznek a fürdőháznak, hogy ne is lássam a kántort. Akkor elmentünk a lányfalusi tanyára lakni.Az apám beállott oda, mert megunta a falusi pásztorságot, örültünk neki. Mondom: Édesapám nem bánom, csak a tarka bornyucskákat őrizhessem. Mer» akkoriban gyött oda sok cifra marha. Nagyon örültem én, hogy lementünk a tanyára lakni. 8 esztendős vótam. Az ur adott nekem egy mázsa búzát. Mit az emberek dolgoztak, vagy mást csináltak, ón egy kis ostorral járkáltam az istállóba, vigyázni kellett, hogyha elszabadul egy marha, a másikat
