Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - György Károly: Siratás, temetés, tor, hazajáró lelkek

- 366 - • Amikor odaér, a kántor elkezdi az éneket, és kihozzák . a halottat a házból. Közben a koporsót leazegelík és rárakják a koszorúkat. A papot rendszerint téritett asztal várja, /már nem ugy gondolva, hogy bor, pálinka és sütemények rajta, hanem cifra háziszőttes abrosszal leterítve./ Ez rendszerint a koporsó előtt van elhelyezve. A koporsót körülveszi a gyászoló család minden tagja, és halkan zokognak. Azért halkan, hogy a szertartást ne zavarják. A pap prédikál, majd külön-külön elbúcsúztatja hozzátartozóitól. Először a legkedvesebbtől, majd igy halad lefelé. Ilyenkor az, aki hallja a nevét, hogy tőle búcsúztatják, hangosan felsir. Ez csaknem minden búcsúztatáson megtörténik. Imádkozással és énekléssel zárják az udvaron zajló szertartást. A szertartás közben megérkezik a gyászkocsi,amelyet a helybeli koporsókészitő ad ki erre a célra. Felteszik rá a koporsót, amelyen fel van jegyezve a halott neve és életkora. A gyászkocsin körül koszorúk lógnak. A család és a gyászolók e körül helyezkednek el. Tömött sorokban elnindulnak a temetőbe. Az utcán énekelnek. Egy jő hangú fiatalember diktálja az énekverset, hogy mindenki tudjon énekelni, és egyszerre menjen. Ha a halott életében presbiter, kurátor vagy templombajárő volt, elviszik a templom felé és ott elénekelnek neki egy énekverset a toronyban lengő fekete zászló alatt. Ismét elindulnak. A nép halad,a gyászoló család pedig sir. Elmondják utoljára a koporsó felett az eszükbe jutó jótulajdonságait a halottnak: - Jaj, Istenem itthagyott! De élhetett vona még, édes jó Istenem! Miért vetted el tőlem az én drága /és itt a nevét mondja/ -mat? De jó ember volt! Mindig eljárt a templombaj' Miért nem jössz vissza? Hiszen úgy szeretett mindenki,és te itthagytál minket árván. Nem is szóltál egy szót se! Jaj, jaj Istenem! Add vissza nekünk a legkedvesebbet! Könyörülj rajtunk! Nyugtasd meg a mi szivünket! Jaj, Istenem! Amikor kifáradnak, csak halkan zokognak. Az éneklők is megállnak egy-egy kis szünetre. Lassan odaérnek a temetőhöz. Leveszik a koporsót a szekérről, helyesebben a gyászkocsiról, a koszorúkat megfogják az emberek, és a kocsi elindul