Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Mádai Gyula: Lakodalmi szokások Diósgyőrben 1910–1930 között

- 336 - í tartva megjelenik a szakácsné. Ennél a jelenetnél is a vőfély . mondja el a nagy eseményt: leforrázódott a szakácsné karja, s adjon mindenki pénzt orvosságra. Jajgatva, tréfálva gyüjti"betegünk" a pénzt, s aki nem akar adni: nagyon megjárja, mert a szakácsné szájához nyomja a kásás fakanalat. Vacsora után táncolnak, énekelnek. Többnyire közismert csárdásokat .játszanak a zenészek. Legjobban ezt a dalt kedvelik: Jaj, de sokat jártam, fáradtam, Mikor házasodni akartam. Nem találtam kedvemrevalót, Az lett a szeretőm, aki volt. Éjféltájban rövid időre eltűnik a menyasszony, majd kisvártatva visszajön kiséretével, a nyoszolyólányokkal együtt. Haját kendővel hátrakötötték, ruhája külön erre az alkalomra készült pirosbabos menyecskeruha. A vőfély csendre inti a mulatókat, bejelenti a menyecsketáncot: Kosza, zenész urak, cimbalom zendüljön, Hogy minden vendégnek a füle megcsendüljön! Verd el a Rákóczi hires áriáját, Melyet dalolt, mikor vivta Regéc várát. Nem látunk mi itten egyet sem apácát, El fogjuk hát járni a menyecske táncát. A szép menyecskét ón is táncoltatom, Hogy a lába nem sánta, evvel megmutatom. Minden fiatalembernek lesz joga, nem bánom, Hogy a menyecskével egy fordulót járjon. Kezdhetjük a táncot, már én nem bánom, De ennek engedelmét a násznagy uraktól várom. A násznagyok - igen, lehet - feleletére a cigányok az "Aszszony, asszony, az akarok lenni.« kezdetű csárdáshoz kezdenek. Erre a vőfély táncolni kezd a menyecskével. Majd az viszi el egy-egy fordulóra, aki a szoba, vagy sátor közepén elhelyezett •