Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Mádai Gyula: Lakodalmi szokások Diósgyőrben 1910–1930 között

LAKODALMI SZOKÁSOK DIÓSGYŐRBEN 1910-1950 KÖZÖTT A házasságkötés jelentős fordulópontja életünknek. Ma la fontos családi és társadalmi eseménynek számit egy-egy esküvő. Ezért nem véletlen, hogy a hagyományos, népi lakodalom köré annyi színes szokás, kultikus játék szövődött. Elsősorban falvaink, földművelő lakosságunk lakodalmái őriztek sokáig őai, hagyományos vonásokat, elemeket, de a polgárosulő helységek munkásainak s a céhes hagyományokat őrző iparosoknak is van ilyen vonatkozású örökségük. Gyorsan változó,rohamosan átalakuló életűnkben - érthetően - egyre halványabb képe marad elmúlt századok életrendjének, gazdálkodásának, szokásainak. Összegyűjtésük, feldolgozásuk, megőrzésük sürgető feladat. Kétségtelen, hogy megyénk községeiből színesebb lakodalmi leírásokat Őriznek a múzeumok adattárai. Viszont Diósgyőr népéletével éppen azért érdemes foglalkozni, mert e gazdag történelmi múltú volt koronauradalmi központként szereplő mezőváros, majd nagyközség lakosságának a vizsgálata jól szemlélteti á nagyarányú iparfejlődéssel, tájátalakítással együtt Járó életmódváltozást, a hagyományos műveltségelemek eltűnését, keveredését a modernekkel, illetve néhány esetben szívós továbbélésüket. Ez a munka része Diósgyőr népélete fokozatosan feldolgozásra kerülő vizsgálatának. A vizsgált település a vár körül alakult ki. Lakói óletmódját a táj szabta meg. Szántóföldje kevés volt,ezért szőlőtermeléssel, gyümölcstermeléssel, állattenyésztéssel, erdei