Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Mádai Gyula: Lakodalmi szokások Diósgyőrben 1910–1930 között

I - 325 munkával foglalkoztak inkább. Hosszú századokig a koronauradalom jobbágyai, zsellérei. A XVIII. századtól kezdődik vas- és üvegipari fejlődése. Területén épül a Vasgyár, Űjdiósgyőr, Pereces, a koronauradalomhoz tartozó erdőkben Hámor]ómassa,1945től Diósgyőr /az anyaközség/, Hámor, Lillafüred, Ómassa Miskolc III. kerületéhez tartozik. Különösen jelentős a felszabadulás utáni fejlődés. Diósgyőr lakóinak túlnyomó része ipari munkás. Új lakótelepek épültek, meggyorsult a városiasodás. Így jelenleg egyre több régi parasztház tűnik el, s ezekkel együtt a régi életmód,szokásaival, gondolkodásmódjával, hagyományos, Íratlan törvényekkel szabályozott paraszti életrendjével együtt. Még a két világháború között több hagyomány elevenen élt, napjainkban ezeket már csak az idős helybeliek emlékezete őrzi az új lakótelepek mellett megmaradt keskeny, hegyitelepülésre jellemző utcáinak még egyideig megmaradt ódon házaiban. I. LAKODAIMI SZOKÁSOK 1910 - 1918 KÖZÖTT 1., Megismerkedés, jegyesség Ekkor még szinte teljesen csorbítatlan a szülők rendelkezési joga házasulandó gyermekeik felett, ők választják ki fiuk vagy lányuk jövendőbelijét. Választásuk gyakori szempontja a vagyoni helyzet. Beleszólnak ebbe a rokonok is. Nagyon ritkán fordult elő szülői beleegyezés nélküli házasságkötés. Rendszerint varró- és fonóházakban ismerkedtek egymással a fiatalok. Lánynézőbe egyedül ment a legény. Ilyenkor még nem kínálták meg semmivel a háziak. Mikor megkérésre került a sor, a kérő kisérte el a lányos házhoz. A kérő nem tartozott sem a leány, sem a legény családjához. Előre megbeszélték a megkérés időpontját, így már várták őket. Belépve asztalhoz ültek. Borral, süteménnyel kínálták vendéglátóik. Ilyenkor nem illett ' " - rS -