Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 473 Hem vallotta ki• De mán tudta, bogy meghal ä is* Elment az öregasszonyáé« - lo jányom, meg fogsz te is halni* Hanem hagjdmeg a szo»szédóknak, hogy se a gerenda alá ne terítsenek, se a küszöbön ki ne vigyenek, se az utón ne vigyenek, se a temetőbe ne temessenek. Hanica megfogadta* Meg is kérte a szomszédokat« v Mikor Hanica meghalt, egy lyukat vágtak a küszöb alatt azon tolták ki a koporsót, azut oszt a kertek alatt vitték és a temetősáncba temették* Gyütt az ördög* Sorba kérdezte a gerendát, a küszöböt, az utat« - Te gerenda! Teritettek«é ki alattad halottat? - Te küszöb! Te ut! Vittek-e rajtad halottat? Nem tudtak felelni semmit* Hiába kérdezte..az ördög a temetőt. Az se felelt neki. A fejfákot is kérdezte* Űk se válaszoltak* - Kereste a jányt, de nem tanált a. Kinyőtt a jány sirján egy gyönyörüszép raózsa. Ott, a temető sáncába 9 • Ára ment aranyos hintón egy királyfiú* Meglátta* leszakította. Hazavitte és a szobájába 9 beletette egy pohárba* Mikor az egész háznépe elment otthonru, csak az öreg anyja maradt otthun, hát lati. hogy kiszáll a virág, megrázkódik és egy tündérszép jánnya változik* V volt a szépséges Hanica. Széjjelnézett, azut oszt kitakarította a szobát* Gyütt haza a királyfi* Mon'di neki az anyja: - He menj el másszor fiam! Lessed csak meg, mi lesz abbul a széf virágbul* Maj meglátod, ki takarította ki olyan szépen a szobádat! Megleste a királyfiú; Igen megtetszett neki a jány* Előugrott, megkapta, megölelte* Szép Hanica először mindennek változott* Kígyónak, békának, meg vissza virágnak. Be a flu nem engedte el* Csak mondta; - Szivem szerelmei Enyém vagy! Változzál annak, aki voltál! ^ : ' Hát annak is vált* Szépséges Hanicának. -Szivem szép szerelme! Most mán elveszlek feleségül! - El is mennék hozzád, szép királyurfi, de én halott jány vagyok, ördög volt a szeretőm, végem lesz, meg neked is véged, ha a templomba megyünk esküdni* -Ne törődj vele, kedves, akkor is megesküszünk. Mikor az esküvő után mentek haza, a királyurfi padlásán a sok ördög muzsikált. ...-•.
