Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 474 felment a királyurfl egy szál karddal. Hát egy csúnya fekete kutya neki, A királyurfi nem ijedt meg« Agyoncsapta a kardjával* Erre az Összes ördög eltakarodott« Soha többet meg nem jelentek« Még a fekete kutyát is magukkal vitték« Ez volt a jány ördögszeretője« Szép Hanica meg a királyfi éltek boldogan. Talán még ma is élnek, ha meg nem haltak« Tóth Miklósnó 66 éves. Pacin, 1963. Halottszerető« Egy jánynak elment a szeretőbe a csatába. Mán nagyon sokáig semmi hirt nem adott magárul« Elment a jány a tudós asszonyho, aki a szomszédba

1 lakott« . - Kedves néném, stímmi hir a katonaszeretőmrül. Se nem ir, se nem üzen. Micsinajjak, hogy még egyszer meglássam? - Hagyott-ó valamit kedves jányom, a szeretőd? Valami kapcát, vagy másfélit, amikor elment? Mer ha megtanálnád és megfőznéd, még haza tudnád főzni« Ha tanáltad, vasfazikba főzet meg. - No majd megnézem, hagyott-é? A jány kereste, oszt tanált is utána egy darab kapcát« Feltette a vasfazikba és megfőzte« Hát pont éjfélkor kopogtatnak az ablakán. • - Gyere ki galambom, hazagyüttem! Beengedte a jány nagy örömmel a pitvarba. De a katona mondta neki: - Nem azér gyiittem, hogy ón itt leüljek. Ha- . nem készülj, mer viszlek magammal lúháton« Felültette a fiu a lu hátára maga mellé, és mán vitte is« Ahogy mentek, a katona elkezdte: - Jaj, de szépen süt a hód, egy eleven meg eg^ hótt, nem félsz raózsám. A jány feleli• - Hogy félnék, mikor veled vagyok! Igen ám. De a katona egy temetőbe vitte. Egy nagy sirgödör volt ott megnyílva« Leszállt a katona és levette a jányt a lu hátárul, mire a lú rögtön fejfának változott, ami volt«