Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

4o .Egyébként a kulccsal való próbatétel megvolt a valóságban. A lányok egymást szokták próbára tenni a kulcs szöszbe vagy csepübe rejtésével« A hanyagul fonó lány gúzsalyáról későn esett le a kulcs. Társai ezt figyelték, s hamar a fejére olvasták hanyagságát© A lányokat a legények jelenléte gyakran ösztönözte a szorgal1 mas fonásra. De azért egymás közt is hangzottak el biztató szavak. Sokszőr az idősebb asszonyok szájából kapták a figyelmeztetést. "Iparkodjatok! Kinek milyet fon az ajaka, olyat hord el a válaga!" Még a tavaszi madár is /pacsirta« csiz/ figyelmeztet a fonás és szövés idejében való végzésére© BARKÓKNÁL* "Szőiittel véna« fontai vóuná, pendel vóuna!

H SZÁRAZVÖLGYI PALÓCOKNÁLg "Kicsidora kimpics, kimpics, Nem fontál haót ninos is« nincs is!" "Kicsidő, kicsidő, tavaszidő« szép idői Szőüttel--fontai« van is, Nem szőiittel« nem fontai« ki van a pincsis!" MATYÓKNÁL? "Fonjunk, fenjünk« hosszú legyen a pendel, Nagy legyen a gatya rojtja!

11 BÓDVAVÖLSYBENs "Kikidora, kdjapics Ha nem fontaól, nincs isi" CSEKEHÁTON* "Gsicsidor kimpics, csicsidor, kimpics, Nem szőttel, nem fontai, csupaszon maradtaól." "Kicsidor, kicsidor! szőiijjetek, fonjatok! Mer ki lesz a kimpics!" HERNÁDMEILÉKENs "Szőttél-fontál, van is, Nem szőttél, nem fontál, kimpics!"