Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

középen vályúval, melybe felülről egyik végén csaptengely körül forgó, másik végér. fogóban folytatódó fanyelv csapódik /vagy egyes, vagy kettes/. Általában négy külön álló láb illik belé, de az északi Bükkalja községei, északi Sajóvölgy falvai, valamint a matyóság körében, igen elterjedtté vált a kettős elágazású fából vágott, faragott egy-egy lábpár, a tiló feje aljába elől és hátul beillesztve« Az utóbbi, a simitó /tilló/, két talpon álló könnyű kis faoszlop, melyet felől két vékony faoldal ugy hidal át, hogy a köztük lévő vékony rés felel meg a vályúnak« E rés közé szorul az ugyancsak egykarú emelő módjára működő, fogantyúban végződő nyelv. Olyan kétnyelvű tilónak, mellyel innen és tul két asszony is tud dolgozni, eddig csak egy helyen, Mezőcsáton sikerült nyomára akadni« A kender "elcsapása", "vágása" /általános/, más szóval: "rágatása" /Takta- ós Bodrogköz/ a tilolás nehezebbje« A megszárított kenderből egy-egy marokra valót balkézbe vesznek /"csapómarok", "vágómarok" - vagy marék, - általános - Tisza vidékén, Bodrogközben:""marik"/, a csapótiló nyelve ós vályúja közé teszik keresztben, a jobbkézzel aprózó, de kemény, rágató mozdulattal törik, mialatt a balkéz a kendert lassan elhuzogatja, egyik végit átcserélve a másikkal« A ki-kihuzott kendert odacsapkodják a csapótiló oldalához, hogy a fás résztől még könnyebben megszabadítsák« A csapó alá hullt kéregtörmeléket tájankint más és más szóval és szóváltozatokkal nevezik« Eredeti magyar elnevezések: csontja /szentistváni matyóság/, csepjgü-je /Bodrogköz/« A szláv eredetű pozdorja szó a legelterjedtebb, mégpedig többféle hangváltozatban. Borsodi palócság: pozderva /nyugatra/, pazdernya /keletre/. Mezőkövesdi, tardi matyóság: pozdervä

s Délbükkalján ingadozással: pozderva-pozdernya

; Bódvavölgy, Oserehát alsó; déli ré sz e: pazdernya« pazder.ia

: Hernád-vidék, Északi Cserehát: pezdornya« pézdörja

i