Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Zempléni Hegyköz ingadozással § pezdernya

0 • pasdorxayas Taktaközs pozdomya

s Tiszavidéks BOáderja . A simitás már könnyebb, finomabb, da nem kevesebb szívósságot igénylő munka« A törés után két-három csapómarkot , egybevesznek " simit ©maroknak" ; /általános/, más szóvals "báb"v

' nak /Bodrogköz/, meg-megrázogatják kézben, majd balkézzel a > tiló /"simitó"/ szájába lendítik, jobbkézzel rászorítják a tiló nyélvét, de már ballal húzogatjak is ki a szösszé vált ken— dert« így a pozdorja egészen apró, korpaszerü maradványa is kihull, s a tiló alá kerülő Ezt az anyagot Nyugatborsodban "tilóal.i

^-nak*<> Keletborsodban tilószakadéknak nevezik. A simitás után ismét kirázzák a szösszé vált kendert, s előkészitik a puhitásra, szösztörésre

0 A simitómarkokat Nyugatborsodban "bakóalj"-akba «• "bankoal j"-akba, "bunkóalj"~ak~ ba /két utóbbi elnevezés a délbükkaijai falvakban/ fonják, vagyis folytatólag, vállon átdobva egymásba fonják, mint.a hajat, - Kel et borsodban "kiták"~ha kötik, vagyis egy-egy kiti-, lplt "bábot" kétrét hajtanak; ugy elcsavarják, s több ilyen bÉ^ot,:egybekötnek« A bakóaljakat is egybekötik/ Régente lábbal, tiprással puhitgatták a szöszt Borsódb an is & A legutóbbi években a bakóaljakat malomban puhították« Kétféle kendertörőmalomtipus terjedt elt az ejtőszerkezetü "bakómalom** /palócság/, "bankómalom" /matyóság/ - "bunkómalőm" /Délbükkalja/, "kendertörő kölyü" /Felső Hernádvolgy/ - és a körbenfutó törőszerkezetű "höndorgő" /palócság/, "gömbörgő" /CserehátA Keletborsodban, különösen*a!Taktaközben*és Bodrogközben máig fennmaradt a kézierőre működő, fárasztó munkát igénylő kendermorzsoló /Taktaközben "kallantyú"Hoak, Bodrogközben **szösztörő"-nek nevezik/, ez a függőleges, közepén behasított tengely és az azt körülvevő, keményfapálcikákból összefogott kalitka, mely vagy állórész a csavarható tengely II a i • i ii + A Bükk környékén tilóaljnak hivják a tuláztatott és töréskor elszakadt kendert is.