Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

tató hazánk mindén nevezetesebb vidékét bejárta, hogy könyve méltóképpen reprezentálja népi gyérmekjáték-kincsünket« A játékok rendszerezése úttörő munka, mivel rendszere nemcsak a forma, hanem a tartalom megragadásán is épül. Lajos Árpád a felszabadulás óta Borsod megye népművelési-népművészeti felelőseként e mozgalom irányitója, A nép iránti szeretettől átszőtt ihletettseggel és lázas megszállottsággal végzett nagyszerű munka eredményeként a megyei művelődési-művészeti mozgalom nem egy országos sikeré az ő szakszerű útmutatása nyomán született meg és lett a jogos örökségét korszerű módon birtokába vevő néy jelentős győzelme az elmaradottság ós a tudatlanság felett• Már fiatalabb éveiben is ugy vélte, hogy az általa gyűjtött játékok felujitása az életviszonyoknak megfelelő módon történhetik. A népieskedés, vidékieskedés, provincializmus mindig távolállt tőle, mert nem a parasztos külsőségek átmentésére, hanem a játékokban lüktető folyamat nevelő értékének hasznosítására törekedett. A népművészeti motivumok helyi sajátosságait sem változatlanul épittette be az uj alkotásokba, hanem a hagyományos helyi szerkezet művészi lényegének átköltési titkait tanította meg a diszitőművészeti szakkörök szorgalmas kezű asszonyainak és leányainak, Lajos Árpád népművelő tevékenységének az a titka, hogy a nép szeretete sugárzik minden mozdulatából. Szeretnénk, ha ez a nagy-nagy szeretet ujabb alkotásokra lendítené, ha a magyar nép felszabadulásának 2o. évfordulójának felemelő ünnepségei annak a kifogyhatatlan szeretetnek a diadalát jelentenék, amely az ő törékeny testét és mély humánumát is a világ minden népe igazáért vivott emberfeletti harc egyik hősévé tette. Forgassuk e könyvet azzal a szeretettel, amellyel e munkát szerzője a békeharc fegyveréül készítette és az uj élet szerszámaként helyezte asztalunkra. xxXXXxx Dr. Dömötör Sándor.