Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 61 «aszalt gyümölcs /Nyugatborsodban általában susinkának . szusz inkának, Keletborsodban aszu-nak, aszalék-nak mondják/ mondják: szilva, alma, körte megaszalva, s~ inkább nyersen, mint főve " fogyasztva, nagyon szerették az aszalt cseresznyét és meggyet. Gyűjtötték és rágcsálták a vadgyümölcsöt, különösen Északborsod erdős tájaihoz tartozó falvakban, a vadókot, vadókát . sózókát, lehetett ez som<, kökény, vadalma, vadkörte, vádcséreszhyé, borbolya, vackor, vagy ahogy itt emiitiks vacurka, uckuruc, * Általánosan elterjedt "nyálito." /"nyalintó", "nyáli"/ volt a savanyitott aprékápos2rüa 9 az esettel le önt öt t; főtt* cukorrépaszelet, vagy cékla» Volt hely 8 ahol félérett vagy éretlen korában eltett szőlőt, fiók tököt, vagy savanyitott uborkát ettek a fonáshoz« Jó volt a "makuka" /napraforgómag/ is, vagy a főtt kukorica /általános/« Persze,'légszivesebben ä savanyucukrot szopogatták a lányok 9 amit a legényektől kapt-ak«, A kerekes guzsallyal való fonás szaporábban halad» Nyálitatni nem érnek rá. Itt már vizet szoktak használni nedvesitőnek. A fonás munkamenete» Fonás előtt mind a talpas, mind a kerekes guzsalyra rá kell szerelni a szöszt, vagy a csepüt, a szöszt ágyazással, a csepüt anélkül. Ágyazás« A szösz "megágyazása" /"megágyalása"/ nem más, mint tépegetéssel és a tépések egyirányú egymásrahelyezésével a fonás egyenletességének előkészítése * A szösz kibontásával kezdődik. Az asszony vagy kicsapja a bábut, vagyis annak össze-becsavart részét tenyérbeütögetéssel /lányok hátbacsapkodással is/ bontják ki /palóc területen mondva: "felont- ják", a szösz "f elömlik"/ vagy pedig a kitában, fonätban, perecben eltett Szösz becsavart végét kihúzzák, s igy teszik szabaddá. A kinyújtott szöszt két végénél erősen megfogva, ha kell, ujjr atekerés sei megrögzítve, kétfelé húzzák, közben rázogatják, hogy a szálak minél jobban elváljanak. Néhol nem elég ehhez a művelethez egy asszony. A Délbükkalján gyakran, ha oly
