Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 64? Hát még a gólya! Az is érdekes figura vót« Nagy bosszú piros orrát csináltak piros rongybú, vagy hosszú hegyes papri«kábú. Á piros rongy meg vét tömve« Fejének kis hoaszu tököt vágtak ki 9 a szeme helyét kilyukasztották« A szája helyét kivágták, oda erősitették az orrát, dé a fin azér a saját száját tudta mozgatni» A szájába

9 egy rongybabát tartott, a saját lába meg piros ronggyal vét bekötve, mer ugy~é, a gólyának piros lába van, az kilátszott a lepedő alul, amivel letakar«» ták a fiút« A szárnya, as két libatollsepru vét« azt odakötötték a lepedőhöz A fiú a gólya fejit kis bot végén tartotta, ami ki vót tömve, hogy tartsa a tököt, de a szájába®; olyan ügyesen tartotta a kisbabát, hogy észre se vették» Kinyitották neki az ajtót, és a gólya besétált a házba* Magába*De má meg vét előre beszélve, mik lányho menjen« Oda is ment és odatette az ölébe a rongybábát, odalökte neki a kis pulyát, öh«h«h.h« *»h«h«h* /neve hogy hát.«* mán kisbaba kék«, no, hát neki bizom nem kell a baba, odalökte valamelyik lány pajtásának, azut oszt hajigálták egymásnak,, ugrándoztak fel a gussaly mellől, hajigálták a kis pulyát ide-oda, vót zsinat meg'kacagás, a gólyát meg kergette a lány, hogy nocsak, vigye tovább a gyereket*,«, menjen vele máshova« Gyüttek osztan az ördögök, vót kettő-három is« Felőtözve rossz, fekete ruhába« Szarvát ökÖrszarvábul «- amit levágtak > igen, abbul kötöttek, dróttal, a fejire, ügyes öreg emberek csinálták mán ezt a fiúnak. Fekete korommal vót bekenve az arca« A hosszú farkát kötelbü és szöszbti szerkesztették« A kötelet csepüvel fonták tele vastagon. Befestették körömiével«, osztan a végin bojtot is hagytak«, Hátul a nadrágszijjáho erősítették« Ugy lógott osztan hátul ide-oda« Hozott a kezében favillát, amivel a szénát szokták gyűjteni., No, gyütt az ördög a villával« Mingyán a lányokho ment az is. Megkapta hol egyiket, hol másikat, hogy hát.« gyüjjön vele* Hát .még, amikor három ördög is begyütt, ajjajjj, hogy huzakoióztunkl Mer hun egyiket, hun másikat húzták, hogy elviszik* Mi meg ellenkeztünk, jaaaj, nem akarunk ugy járni, mintraz egyszeri lány, akit a lulábu elvitt. Mer nem vót annak a 1 árinak szeredtője, és egyszer elpanaszkodta, hogy nem bánná, méjsx ha az ördög is gyünne, csak má üt is kisirné valaki haza. No hát lett is kisirője, de lulábu legény vót, hát az vitte osztan a lant«« Mink lányok is csináltunk"maskurát. Én vénembernek őtöztem, nagy pipával, nem olyan kis csibék pipát tartottam a számba, hanem olyan hosszuszárut, mint amivel a vén emberek szoktak füstölni« Napraforgólevelet megszárítottunk, azt tet~ tem a gipába, azt szittam, a kéményseprő meg rendes vaskotróval gyütt« Vittünk magunkkal fakanalat, vagy vesszőt, azzal oszt a kézire ütöttünk annak« aki le akarta kapni a kalapunkat, vagy ököllyel hátba vágtuk« Kenderbü vót a bajuszunk, hát,azt is le akarták szedni, hát ugy-e mi nem engedtük. Jut eszembe, hogy halottat is játszottunk, azt sirat«