Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

e» Cs3© a -• Aggyon 1 steal - Aggyon istent «» Hol voltak? -4 •» Vlltunkoo Voltunk evvel a kecskével«« nem akar az istennek se gyünni* hát«« elkéstünk vele, hát», nem tu« dunk vele hinni« f Vegyék a nyakukba! « azt mondi a csendőr« «• És amikor a két csendőr elhaladt, akkor felálltunk, meg fordultunk, oszt kiabáltuk, hogy8 . f- . ~ Hülye csendőr, marha csendőr, hát nem ismeri meg a maskarát? Be azzal mán futottunk is, mer gyüttek. Hem tudtunk más» fele menni, hát neki a Hernádnak, be a vizbe» Nyakig érő vizben kellett állnunk« Mer nagyon gorombák voltako Utáltuk őket nagyon« Mer ezt a kis szórakozásunkat is üldözték« Még ezt is irigyelték tőlünk« Be azór csak maskaráztunk« A klsirő mindig vigáyzott a maskarára« Várták a maskarát minden este« Nagyon hozzászoktunk« Nagyon el tudtunk vele mulat« ni« Egész éccakáig« ördög Sándor 6o éves, Ujcsanálos«. 1963« Máshol«« máshol öltözködtek fel a maskarások ugy«e

f mán ké#a, maskarák vótmk« íérfiak női ruhába, nők férfiruhába öltöztek« Nem vót még-mozi, szinház« hát ilyen viccekkel töltöttük az időt« láncolni kellett mindenkinek« Most te gyere táncolni, most te! ikar öreg, akar fiatal, a maskarák mindenkit megtáncoltatlak« Én igazi maskara vót am« &igem nem ismertek meg aztán« Katonáiknál ki vót fúrva a fülem, hát betettem a fülbevalót« Hiába nézték a csizmát a lábamon, hogy hát«« ki lehet az? Fülbevalója van« A fülbevaló itt lógott a fülemben« Akartak hozzámnyulni, hogy jány vagyok-e vagy fiu, de„vót nálam ilyen «« békafogo ne! ©• iltaren abroncsbu vót csinálva, hát a kezeféjére húztam vele, hogy ne tanáljon még egyszer hozzámnyulni«« £h«h«h«« hh«h. /nevet/« Különbén fakanállal védték magukat a kíváncsiaktul« Zsámiskatörő fakanállal oszt

an, ha valakinek ezzel a keze fejére puffantottak, hát bekapta« eo Így liter bor, száz hurka» így ment a máska-, rázás« Egyik fenóházbú a másikba mentek« Ha disznót öltek az egyik házná, a másik fonóházbu má hozták a kézi« kosarat» üveget is hoztak a bornak«