Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 6J9 lem szélt ak, amikacr beléptek, lát agy-e megismertük véna»* Gsak eédulát hoztak* Iá Tét lrya

t hogyi Ide gyuttiiak, hágmémibe, Harka kéne a beadőbe* . Ha nem a&aak barkát, i Majd moadamk egy e suny át* Mikor a»tán elolvasták a gasdáék, ki s ki tiáta a k&te«* lességét* MMk aeklk a barkát a kosárba, papírba csavarva^ adták az Üvegbe a liter bort* Ilyenkor meat ám a tárna* (feritt a vélagény, mei^asszony, kérő* kiadé« öyitt#k régi fajta kassám keadibe, fal Tót irra, ml járatba vannak* ifegy ntólk szállás kéme* *• Hát miat am aj párok, hát mondtuk agy~s* h-ogj itt as ágy is* oaak has&málják bátran, a*h*h* hhaiimTiu de ms&k rázta a fejit, hogy aem»»aip,+ hhhh*h«h* hehabuboh /arpet/» Yét meayeosk#táa0! Vitték sorba táaoolai a menyecskét, akik Itt vétak feaai* Ugrált attak. Má akkor le a ^zsoiuival, iff asak táncolni* Yét miadig oiterás, harménikás, Tét mire iáaoolai* Akkor hozták a k#eakét« Kos Tét» ©lyaa Tét, hogy szalmaköteXba szarvakat esiaáítaak, csavarva, csavargósan, azt ódalt* a bőr sipka alá szorította, ugy hogy kilátszott» Akkor bundát vett fel magára* visszájára kifordítva, a derekán átkötve** Gyltt be négykézláb az ajtéa* Szaladt az asszonyoknak, jányoknak mint a kos« majd a kétség fogta ki őket* Még az ágy tetején is jártak, agy^megijedteek» • A tánc Tét a legnagyobb maskarás vigadalom o ~A végln aztán itt is agy küldtük el Sket, hogyi Száraz köszvéay Böszörmény, iázzon össze a köszvény, Xa&ha, ihahal Két kezedet, lábadat, Meg az oldalbordádat, Ihaha, ihaha! Ízt csak agy kurjongattak, rikoltoztak« Jäzt mán a végire tettük« Mikor mán végit vetettük a mulatságnak <>