Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Kati is vót. Gyött a Kati»,,» Annak a két laabaat őtöztették fel fajinak, karót a kázinek, Befedték lepedővel« Mikor behoztaak, a baataara fektették. Igen, ő a haataan feküdt és a laabaat mozgatta ugy, mintha a fáje vóna* Bakolt» Keerdezgették. Hám felelt, csak intett« w

Haany esztendeig élek? Csak aaaromig!** Kati bakolt, "Kellene egy kis viz?

w - Bakolto Adtaak véna* Hám kellett» Gyött egy orvas. Kis taáskaa kázibe. Odament« Tapogatta a fajitj vagyis a laabaat. - "Itt faaj?

M - a két laab megint bakolt. Akkor lejjebb tapogatta. "Itt is.faaj?** - Megint csak bakolt. "Nám vagy te beteg, te ágésséges vagy!'* Sere megint bakolt* "Haat akkor csapd be a nagyanyaad, ne engem!** Fogta a doktor és meergibe feldütotte. Sere eléaaaszott Kati helyett egy lágény, aki a felőtozött vót* Ha ügyesen jaatszottaak, sokat lehetett rajta nevetni« Vót aztaan ugy« hogy másterámb

er is gyött. len kovaacs vótanu Fáláségem is gvöti, mint kovaacsné, meg vagy haarom gyárek. Hoztam kaszaüllőt, kalapaacsot, rossz ádént, rossz fazekat, smikor bámentünk. haat szét hordtuk a szalmaat. Vertem vóna a kaszaiillőt a haaz fódjibá« JDe akkor sipakodott a gazdasszony.. - Ne verjétek be hé.« a fődet! MI" lesz a haaz fődjivel? De én csak bevertem a kaszaüllőt« Hagy rébélió vót. Haat még mikor az asszonyom, aki ugy vót paszulykaanak felőtözve, elévette a zsaakot, amibe szalma vót, kihúzta a szalmaat és letette a haaz közepibá. Akkor álévette a haaromlaabu sárpenyüt.. A gyárekek, akik lányok vótak, csak gyárekeknek őtoztek, elkezdtek kiabaalni: - Eédesanyaam ehetném! eédesanyaam ehetném.. No erre mondtam: - No asszony, rakja tüzet! Ő erre elévette a gyutót, mintha meg akarta vóna gyutani a szalmaat. A gazdasszony meg amikor ezt meglaatta, kétségbeesett« «- Jaaaj, nám gyutol itt, nám gyutol itt tüzet! /Éles torokhangon mondta/« • '- Be haat főzni kell a gyárekeknek, főzni kell! Alig tudott megnyugodni a gazdasszony a nagy ijádtségbü». hogy csak jaaték az ágész.« A paszulykaak áztaan mindegyik fonóba álmentek« Vót naalunk tiz fonóhaaz is, igy haat sokaaig nám maradhattak. Fonóhaazru f-onóhaazra vitték a medvét is« Bundaat adtak raa. Vagy bekecset« kz meg ment négykézlaab. Taancoltattaak laancon. A laancot a derekaara kötötték. Ugy taancolt a medve, hogy hol az egyik, hol a maasik laabaat emelgette. Nótaara kellett taancolnia«