Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

• 56 A megye délnyugati és déli tájait a dékbükkségi Cserépfalu, az északi tágakat a Bódvavölgyéig az északbükkségi Dédes, az északkeletieket Pányok mesterei látták el gondosan, szépen faragott, esztergált eszközökkel« Bodrogköz igényes asszonyai, lányai számára a férfiak megszerezték a legszebbeket a helybeli kerékgyártó mesterektől /Gigánd, Tiszakarád/. A délzempléni területen sokáig hiresek voltak a hernádnémeti-bŐcsi guzsalyok, orsók, kerekes rokkák* Anyagszerüségben, technikában felismerhető az egyes tájak eltérő Ízlése« Az emiitett gúzsaly-orsókészitő háziipari gócok egyik legkiválóbbika, melytől a matyóság-is igényelt, CserépfalUo Egészen különálló, sajátos famegmunkáló stilusában évszázadok hagyományai csapódtak le« A cifra guzsalyhoz két kitűnő faanyagot használtak fel: a juharjávort és a kecskerágót© Előbbiből a guzsalytalpat és guzsalyfőt, utóbbiból a guzsaly szárat készítették« Már a gu~ zsalytalp kettős, egymástól ellentétes oldalon fecskefarok formába faragott képe feltűnően kellemes, Ízléses technikát árult el* A talp felfelé né 5.5 7*.apját véséssel diszitették ki: tulipántot véstek rá hullámzó vonalak, u«n« w

vizfolyas" között, s a talp szegélyét kicsipkéztók faragással* A figurális diszités után krétaanyagból házilag készitett, piros és kék szinnel festették ki a'tulipántokát

0 A szárnak szánt kecskerágótj, ezt a feltűnően egyenes növésű, szép botfát először a héjától szabadították meg« A lehántás igen óvatos munka volto Előbb megpáll it ották /me gfüllesz tették/ a kecskerágót, egy-két napra meleg kemencébe tették« A botfa bele mézgát eresztett, a haja elszijjasodott, egy kis bevágás után könnyen lehuztáko Előtűnt a kecskerágó sárga fája. Erre bicskával lehe11

etszerűen szebbnél-szebb kétszeres, háromszoros tulipánt, majd kalászos, csillagvirágos motivikákat véstek, inkább karcoltak« A figurák határvonalait feketére szineztéki elővettek egy zsiros fekete kalapot, s ezzel addig-addig dörzsölgették a guzsalyszárat, mig a kalap piszka a bevésett, bekarcolt vonalakba bele nem töltődött« A dörzsölgetés után a bevésett vonalak féke-