Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
te szinben tűntek elő« Ezután következett a figurák térbeli részeinek kiszinezése mélybarnával» A hangsúlyozott részeket választóvízbe mártott vékony fadarabokkal megkenegették, vagyis maratták« A megmaratott gúzs aly szárat parázs fölött forgatva addig melegitgették« mig a figurák sötétbarna szinben elő nem ütköztek» Kész volt a guzsalyszár, erre ütötték a talpat, A guzsalyfőt a juhar3avarból fejszével kinagyolták, majd lábbal hajtós faesztergán kiesztergálták, s még külön befaragták« Esztergályosáékor elődomborodtak az alakuló guzsalyfőn a gombok, hurkák, gyűr ük, kiformálódott a guzsalyfő vége, teteje, u«n* "bunkója" a felette lévő "tornyocskával"* Ez a - fej legszebb része, átmenetileg szinte'a törékenységig levékonyúló gyürük szakasza után hirtelen elővastagodó csésze és hosszúkás gomb-alak, vége felé szel idén elhomoritva, s" vékony nyakú tornyocskával lezárva« A gombozásokat és a bunkót behasogatták, befaragták« Most már a bunkó tulipánttá fakadt szét« Ezekután a guzsalyf éjnek a szárra ülő végét belülről kivájták, kivülről pedig, hogy meg ne repedjen, gyürünyi területen beólmozták« A cseréfalusi guzsaly mind az anyagmegválogatásban, mind a kidolgozásban eredeti népművészeti munka« A talp és a fej juhar jávorfa ja finom aránnyal fogja közre a kecskerágó szárat, s ugyanakkor a talp, a szár és a fej kidolgozásának eltérő technikái egységes összhatást keltenek« A talpon egyszerű, lapos bevésésü tulipántok, a guzsalyszáron leheletfinom bevéséssel elővarázsolt, különböző változatokban egymásból kilövellő tulipántok sziporkázó játéka, s legfelül, a guzsalyfő tetején a bunkó tulipánttá széthasadt teste közös mondanivaló, mely a téma egységével a kidolgozás többféleségét művészileg egyé ötvözi* elgyönyörködtető látvány, hányféle változatos formában tárul elénk a tulipán kidolgozása* A guzsaly egyes részein /talp, szár, fej/ külön-külön is megfigyelhető az arányosság és változatosság egymást ellensúlyozó, finom játéka«