Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 54 ről a szöszt, mert hazafelé menet a fonóból -meztelen emberekkel találkoznak a lányok« A Bodrogközben még azt is mondják: H

meg is ki sír lik a jányokat*

1

. Ma már, ha ezeket a babonákat emlegetik, nevetnek, szórakoznak rajtuk, nem hisznek bennük. A fonás napszakában a munka súlya délutánra és a sokszor éjfélbe nyúló estére tolódott« Egyenkint délelőtt is volt aki font, otthon, de a fiatalság és a fiatalkorú, középkorú aszszonynép, társaságkedvelő lévén, a társas munkára csak a sötétedést várta meg. A lányokhoz járó legények pedig mindig bevárták, hogy előbb a lányok gyűljenek össze. Csak azután érkeztek meg ők is« A. fonás eszközei

. Az egyszerű és kerekes guzsaly közül az előbbi, az eredetibb terjedt el jobban« Bár az utóbbi kényelmesebb, a munka is szaporábban haladt véle, nem tudta kiszoritani« Az egyszerű guzsaly legkezdetlegesebb fajtáját, a száras, talp nélküli guzsalyt /vagy ahogy a Hernádtól keletre mondják: guzslyot/ nem sikérült kinyomozni, mindenütt csak a talpasat és a székeset emlegetik, a hozzá tartozó orsóval együtt« A talpas guzsaly - Hernádtól keletre egész Kel et borsodban: guzsolv

. primitiv fajtái, a hosszúkás, lapos talpba ütött, egyetlen, ketté nem vehető szaru botguzsalyok a legutóbbi időkig megmaradtak, de csak mint tanuló- vagy pót eszközök« A lánygyermekek ezen tanultak fonni, vagy ha valamely házba vendég jött, s megkívánta a fonást, segiteni akart, ezt kapta meg és ezen font« Blkészitése, kifaragása a legkönnyebb volt. Minden férfi ki tudta faragni, össze tudta ütni, nagyon ritka esetben adtak neki egy kis diszitést, befaragást« A guzsalyhoz, orsóhoz erotikus képzetek tapadtak« Erre vall már a bot guzsaly egy-két tájelnevezése is«