Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 53 BÉLBffKKALJÁN Aprószentekkor tilalom a fonás, aki ekkor fon, befonja a tyúkok tojóját* /Hór-völgy/. ö?ilos két ünnep közt /karácsony-vizkereszt/ fonni, aki mégis megteszi, annak szétszakad a vászna* /Cserépváralja/* Lucakor tilos a fonás, mért a boszorkányok véres orsókat dobnak be a kéményen /Lator~ út/* Lucakor tilos a fonás* Aki ekkor fon, attól a boszorkányok ellopják a fonalas orsót, és véres orsót hagynak helyette /Sály, Kisgyőr/. ABAffJ-ZEMPLÉNI HEGYKÖZ g Lucakor ne fonjunk, mert megdagad az ujjunk, /Pálháza/. BODBDGKÖZEEN Aki két ünnep közt fon, annak tenyerébe megy az orsó hegye, /

n

bütyü"-je/* Lucakor legfeljebb csak féltizénkét óráig szabad fonni; aki azon tul fon, éjfélkor boszorkányokkal találkozik és azok letéritik, letévesztik az útról. A karácsony és vízkereszt közti tilalom Nyugatborsodban sok helyt a tojó tyúkok védelmére vonatkozott* Keletborsodban és a Hernád völgyén az aprójószágot védte a görbén növéstől. A katolikus falvak nagy részében, különösen Északnyugat borsodban, a Luca napi tilalom Szüzmáriát védte, aki Luca napkor fönt, Szüzmária haját húzta, nem a szöszt* Magára a munka elvégzésére, a guzsalyról való lefonására általánosan elterjedt babona: szombaton végig le keli fonni a szöszt a guzsalyról, nehogy hétfőre "kolbász nyőjön^rajta . Akik ezt emlegetik, hozzáteszik: tr

bár n^őne

,f

, ,v

bár érné át a derekamot". - Pénteken viszont nem szabad teljesen lefonni a guzsaly fejé-