Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

5o4 Szövés-fonás, kender

. Borsodi palócsáK /barkóság/

. Felnyőütt egy fa, de nem a maga tövibe, Eszeget egy madaar alatta, de nem a maga begyibe, /A fonóu asszony a szöszt merraagja,/-Hangony. Nyőütt egy fa, de nem a maga tövibe, Osipegetyi egy madaar, de nem a maga begyibe. /A guzsaly és a fonóu kézi/, r- Borsodnádasd. Egy fa hegyibe, egy madár tövibe, Egy madár eszeget, nem a maga begyibe

B /Guzsaly és a fonó asszony keze/.- Mályinka. Az eresz alatt vizes, az ereszen kivül meg szaaraz. Hogy lebet az? /Nyaalitaas: a guzsalyszösz alatt nyaalazzuk az ujjat, de a pergetőü ujjat nem/. -Hangony. Aki az eresz alatt ül, mindig aazik, Aki pedig alatta nincs, soha men nem aazik. /A nyutó ujjakat»nyaalazzuk a kenderszóGZ alatt, de a pergető ujj szaarazon marad/,Sajómercse» Erdőün vaagjaak, itthol ugat. /Tilóu/, - Domaháza. Zem-zem deszka, zörög a vaarba, Hetvenhét szakaalla, Szőürös szöszöllői, beledöfölői, Raapuffolóuja» /Eszvaata = szövőszék/. - Hangony. Dem-dem-deszka, dem poloska, Rezeg a vaar, héitszaaz a kötele. /Szaatyva ~ szövőszék/. - Sajómercse» Den-den-dendereg a vár, Hatvanhatezer kötelén álló /Szátyva/« - Mályinka*