Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 5o3 csak az egyes szólamok lüktetnek át rajtuk /" Nek em van egy kisl ányom, bá rh ova vitték, mindenhol po fonvágták/. A példatárban az adatok fogalomkörök szerint vannak csoportosítva. E csoportosításon belül tájak szerint megkülönböztetve« A példatárnak ez a része elsősorban a szövés-fonás fogalomkörét igyekszik kitölteni» A fonóéletre legjellemzőbbek és legeredetibbek azok a rejtvények, melyek ebbe a fogalomkörbe esnek. Asszonyok, lányok találták ki és fogalmazták meg őket. A szövés-fonás élménye ugy árad ki belőlük, ahogy azt valóban csak asszonyok, lányok érezhették át. A háztartás, házi környezet körébe eső rejtvények származtatásában is nagy szerepük volt a nőknek, különösen az edényekre és a női házimunkára, női háztartási eszközökre vonatkozó rejtvények megfogalmazásában. A természetre, vonatkozó rejtvények tárgyköréből inkább azoknak a talányoknak a származtatásában volt eredeti szerepük a nőknek, melyek a gyűjtögető gazdálkodáshoz kapcsolódtak/szamóca, csipkebogyó, gomba/. A természetre, az időre, az időjárásra vonatkozó talányokat költői szépségük miatt szerették nagyon. Ez utóbbiak nem kizárólag a fonóban születtek meg, de megtartásuk, áthagyományozásuk tekintetében a fonóházaknak kétségtelenül döntő szerepük volt. A gyűjtés sikere a megye különböző tájain eltérő értékű. A példatár anyagának összeállitásában a palóc adatok dominálnak, de más tájakról is sikerült néhány olyan példát gyűjteni, mely alkalmas az Összehasonlításra és a variáló-* dás megfigyelésére.
