Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 498 Taktafcözi változat» ,. •• *. • . Balog Imre 74 éves» Csobaj, 1961* Hallottam a nagyapámtúl, hogy itt történt nálunk. Fogadtak a fonókéba* a lagények. Ki merne álhozni a temetőbül egy fakereszt

et. Hát csak néztek egymásra. Mxk lesz az a bátor lágény? Akkor felütötte a fejit az egyik. - Hát ha nincs más kivülem aki vállalná, akkor megyek én és álhozok egyet. - Szeretnénk azt látni.« Ámber kell oda koma! Épen most mernél kimenni) amikor a kisirtetek járnak? ~ Éccaka vót« A flu felállt. Hogy ü álmegy. Hogy ü nám fél a hóttaktul. - Mit kap ok 9 ha álhozom? - Két liter pálinka! Rendbe van? - Hendbe! A fiu álment. A többiek meg várták. Telt, múlt az idő, hát csak nam gyiin a cimbora. A temető egy kilométerre se vót« Má meg kellett vóna f

yünnie. gyan mi lett vele? Álveszlett, /elveszett/ - vagy tán hazament? Nám mert mégse kimenni? Na gyerünk, keressük meg, nézzük meg, mi van vele? Álindultak a keresésire« Ki a temetőbe. Ott találták hóttan. A sok gaz között. Ott vót a kereszt a kezibá. Ugy mondik, hogy kihúzta a keresztet, és hozta vóna mán. Be belement a gazba, az ágak beleakadtak a keresztbe és húzták vissza. ü meg húzta vóna előre» Hát azt hitte, hogy a halottak huzik vissza a kereszttel« Ugy megijedt» hogy ijedtibe szörnyet halt. Ott repedt meg a szive. Ott, a temetőbe

9

. A sirok közt» Isten szent ucose, hogy igy vót. Mondom itt törtónt, Csobajon.« -mQvmQmmQmmQmtQmm