Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

4-99 T i s z at

ari i vá It o zat Lapostyám Mihály, 78 éves» Tiszabáb©

Ina, 1958« 00 Hát azt mondják, hogy igaz vót« Hallottam én is itt, Bábolnán« Mulattak rigea a fonékáha% A iegloyek meg biztatták egymást• '-Ha, ki mer kimenni a temetőbe? «. Persze iceaka, amikor kísírtetjárás vau«« - Ki mer kimenni, és egy köszörűt ide behozni a sir» rulf ** aneg ótán vissza is vinni? Hát vót, aki vállalkozott« - Én hozok egyet, meg vissza is viszem« Mibe fogadjunk? Mit adtok, ha megcsinálom? ~ Kapsz tiz lit»:? bort, ha megteszed« A fiúnak tetszett az alka« -— i 9 LegyeiJ Útra is kélt« Meat a temetőbe,» Éfélkor, egyedül« Ezelőütt még az vét a divat, hogy a házivászongatyát hordták» U^y Jaivták« hogy gatya, mgy~i? Bógatya«, Hat ü abba* a gatyába* memt 3d». Mikor levette a koszorút, hát«* vót ott olyan akácfa, hát persze, annak olyan nagy tüviskei vótak« « a gatyába beleakadt a tüvisk. u azt hitte, hogy 0

« a lílek. • a hazajáró lilék«, és mentü jobban húzta kérem, annál jobban az-a gatyába beleragadt és .huzta vissza« A fiút olyan ijedelem fogta el, hogy ott rögtön szörnyet halt« Persze a fonóházba

9 meg várták, csak várták« £át nem gyün, csak nem gyün« « Gyerünk hát

0 nízzük meg, mi lelte? Slindultak a keresésére« Kiértek a temetőbe* Ott tanálták a sirok közt hóttan« „Ó^O-O^O-O-O*"