Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 497 Ü mikor lehajlott, hogy szúrja le vissza a helyére, ahonnan kihúzta, a kötényt

a

leszúrta avval a kis fejfával. Állt volna fel, akkor a kötény ut

et meghúzta» Ű azt hitte, hogy a holtak húzták meg.. Meghalt rögtön.. Hát ez igy éjjel történt,- viccbü*. Pontosan igaz, hogy megtörtént« Pongrác Károlyné, 58 éves, Kenézlő, 1963« Fiuk, lányok este elmentek a fonóbul a temetőbe. Összeszedték a kidüllött kereszteket és hazavitték. Gondolták, jó lesz tűzre. És akkor egy lány hazavitt egy keresztet. Mikor hazavitte, fel is vágta és a tűzre tette. így szokták mondani, hogy a keresztbül ilyenkor elmennek a lelkek. Akkor, mikor lefeküdt, megjelent íí előtte a halott fiu és követelte, hogy vigye vissza a kereszt jit a sirra. De a lány azt felelte, hogy mán eltüzelte, nincs mán meg. Akkor a lélek vereshagymát dobálgatott hozzá minden nap, mer feltüzelte a keresztjit. Mindig hátba verte a sok szép veres hagymával. A lány most még nem félt annyira. Feltette a veres hagymát, mintha főttek volna a veres hagymák. Hát ahogy a tűzbe, a zsirba sistergett a veres hagyma, mintha a lelkek sirtak volna, csakúgy vinnyogott a hagyma. De most mán minden este olyan vinnyogást, sirást hallott a lány, hogy rágyütt a félelem annyira, hogy félésibe belehalt. —~«c: —s—a —ss—=—=:«=»