Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

494 Abau.yzempléni hegyközi változatok» Papp Lászlóné 57 éves, Nyiri, 1963« Hát ez bizony nálunk mögtörtént. A mi községünkben történt mö^V Vót a fonóba egy bátor legény, Azt mondta, hogy egy félliter pálinkáé mögcsináli, hogy behozza ja temetőrül a gombfáfr. Igen, igen. Mink a temetői fejfát gombfának hivjuk m'ég.ma is. • vagy más szóval gombosfának

. Hogy miér? Mer olyan szép gombra vót a feje-kifaP ragra» Olyan gömbölyűre, akar egy embor feje. Hát szóval ilyen gombfát faragtak a mestörembörök a halottnak.No, hát egyszóval, hogy ő behozza a vállán, meg vissza is viszi a helyire» Hát fogadtak vele. Nagy vót a dicséret, amikor hozta és mögmutatta. Igön ám.» De mikor vitte vissza, oszt le akarta szúrni fejtül, véletlenül odaszurta a rokkjának a sarkát. No az mÖgfogta, nem tudott fölkélni, mögijedt, hogy őtet mán húzik lefele, a sirba, hogy huzi lefele a halott, ügy mögijedt, hogy azonmód mögnótt» ügy tanátak rá másnap röggel« Vót olyan is, aki a gombosfát behozta. Vissza is köllött neki vinni, de csak félúton tudta« összeesett. Félhótan vitték haza. Ilyen is történt. Mondom, rógön történtek ilyenfélék nálunk.. futó Istvánná 59 éves, Pányok, 1964. Én ugy hallottam, hogy nyársat tűztek le a sirho, a fődbe. Biztatták egymást a fonóba

1

, hogy hát - Ki lesz az a bátor, hogy kimögy a temetőbe ós leszúrja a nyársat a fődbe? Elkezdtek a legények vi r tuskó cini f - Én mönök ki, én mönök ki! - Nem mersz kimönni, nem mersz kimönni! - Be ki merek * No az egyik legény má hozott is egy kis rudat, möghegyezte» -. Má viszöm is! Akkor oszt elmönt. A temetőbe» Igön fujt a szél, hát nem vötte észre, hogy a köténye bal sakar is odaszurta a nyárssal» Kelt vona fel, de a kötény visszarántotta. Mindjén ott is maradt. Ijedtibe, hogy biztos a halott huzi befele, ott halt mőg a siron.