Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

495 Nem győzték visszavárni a fonóba a többi fink, elmöntek érte, hát ugy tanálták mög összeroskadva a siron, holtan« így köll virtuskodni, hogy ki vagyok én, mi vagyok én.» Kerekes Jánosáé, 69 éves, Kéked, 1963* fogadásbu tett« két fiu a fónéba

9

, hogy elmegy éjfélkor a temetőre és

0

o mit tmdfim mán én, kinek, melyiknek» • elhozza a keresztjét* Azt mondta a másik, hogy erb nem hiszi«» - Olyat nem mersz tenni, hogy kimenj a temetőbe keresztfáért! <• lío, ha, nem hiss«&, majd meglátod! Hát azt mondi a másik« «* Hát ha meg m«r«d. tenni és.megissza is viszed, kapsz egy liter pálinkát« - Má készitheted is 2 Hát hozi a keresztfát

0 Miatati mindenkinek,a fonóházba*. Dicsérték aztán, hogy ilyen bátor fiu, olyan bátor fiu. Vitte aztán vissza. Ütni akarta be, de ahogy lehajolt, a sureát is beszúrta a kereszt hegyivelo ; ^ Hát akart «íelkélni o. Se .innen se onnan».« Hát ő arra vett okot, hogy mán biztosan őtet a halottak megfogták« Az ijedség annyira kifogta, hogy ott halt mag« Beszéték a fonóba, hogy a legény aki fogadott vele, ugy mond« tai < dreggy csak, majd kiteszek veled, majd történik ott veled valami" o Hát ott találták reggel ugy, meghalva«. Annyira megijedt, hogy őt a halottak huzik be a sirba» Bttől i je dt me g o Ottmaradt c 0 CD .0ra0os»@iB9;(}(w>0c=s®C!»