Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 489 Vitte haót vissza, hogy leszúrja a fődbe. Persze, abba* az időübe*, mikor ez az eset történt, bőgatyaóba* meg surcba jaórtak a legények« Ez előiitt a fiu előütt is sure vót. Ezt kotte maga elé* Ahogy vitte vissza a fejfaót és szúrta le, haót a sajaót §urcaót is odaszurta véletlenségbül. Amikor hajolt le, akkor szúrta oda. Aóllt volna fel, de húzta vissza a surco ő meg azt tudta, hogy raantjaók vissza a halottak. Mingyaón ott-esett Össze. Meg is halt. Ott hasadt meg a szive. •/-. A cimboraók meg a laónyok nem győüzték vaórni. Hova lett, hova lett? Elmentek utaóna. Ott akadtak raó az egyik siron. Ott fe-> küdt meghalva. Erre az esetre még ma is emlékeznek sokfele. Felforog ez még ma is az egész Szaórazvőgyön.•