Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 479 Jó van, a fiu beleegyezett. No, igy gondolta a jány, hogy először beveti a batyut, oszt majd azut mengyen be /azután megy be/. Hát mikor behajintotta a batyuját, hallja, hogy odale igen f zaggatik szíjjel. erre szaladásnak indult. Hát ahogy szaladt, a fiu utána. De mingyá vót egy ház, akibe* lámpa égett. A jány oda benyitott, az ajtót gyorsan becsukta, olvasóval becsavarta« No iszen nem. vót be a házba senkise, csak egyedül egy halott. Nagyon megihedt a jány, beült a sutba. Kopogtatnak ám! Azt mondi a másik halott onnan kintrü: - Hót! Nyisd ki a hótnak az ajtót, mert eleven ül a sutba*! A hót mingyá megmozdult. Megint csak mondi: - Hót! Nyisd ki a hótnak az ajtót! Eleven ül a sutba*! Akkor má az egyik lábát letette* De a jány má ekkor kiabált: * Szóljatok angyalok, feir kakasok, mer mingyá szörnyet haloki A fekete kakas mindig mondta a feirnek: f, Ne szólj H A feir meg azt mondta, hogy "Szóljunk! M Megint mondi a fiu: - Hót! Nyisd ki a hótnak az ajtót! Eleven ül a sutba*. Má akkor a halott elindult« A jány má nem tudott hova lenni, egyre mondta, hogy: - Szólhatok angyalok, feir kakasok, mer rögtön szörnyethalok! /Közlő ezt igen hangosan mondta/. Mikor odaért a halott az ajtóao, hogy kinyitja, akkor a kakasok, a feir kakasok megszólaltak: - Kukuriiiikuuuuuuuu! /Közlő igen hangosan, torokhangon mondta/« No akkor a halott mingyá elesett az ajtóba, a másik halott meg bekiabált: - Jól jártál, hogy a kakasok megszólaltak« mer engemet igyenest kifőztél a sirombul, és most szijjelszaggattalak véna« Ezzel eltűnt. A jány ment nagy szomorúan haza. Sajnálta a fiút is meg magát is» De megfogadta, hogy ilyet nem tesz többet. Hogy csontokot szedjen össze a temetőbül és azokat főzze. Inkább vxn jány marad. Hát ennyi vót.«
