Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 4öo Tóth Károlyné 76 éves, Kesznyéten, 1964. .. fonaóba jártak« Ezelőtt a jányok. A fiatalság. Minden jánynak vaót szeretője. Csak egy jány igen búsult, mer neki nem vaót. Hát má azt mondta, hogy nem ^anná, ha maga az ördög elgyünne is hozzá, csak legalább má ú'iozzá. is gyünne valaki e Hát más este el is gyütt. Egy szip barna leginy. Bement, leült oda mellé« A jány először megörült, hogy minő szip legínye van. De a fiu nem szólt semmit, csak ült mellette némán. A jány gondókozni kezdett. Ugyan ki fia ez? Hunnan gyütt? No, hátha megszólal? Leejtette az orsaóját» Aután ahogy lehajoltak érte, u, meg a leginy, hát hozzáért a fiu lábáho, hát meglátta, hogy lúlába van, Megijedt a lány« ..Jézus ereje», ez maga az ördög. Kivántam, hát elgyütt». hát most má micsináj jak? A fiu.elment. A jány meg a kereszt

anyjáho fordult. - Jaj ídes keresztanyám, mitévő legyek? ördögöt kivántam szeretőmnek, és most az jár hozzam a fonaóba. Elpanaszolta neki, hogy járt. A keresztanyja tanácsolta neki: - Hát ides jányom, idehallgass! Nincs más mit tenni, meg kell tudnod, hunnan való az a leginy» Fonsz egy Maó gombalyag fonalat, és a vigit rákötöd a fiu gomblyukára, aután ha felkél, majd kövesd, merre megyén,de u

gy» hogy észre ne vegye» Hát ugy is vaót. Más este megint leült mellé a leginy» A jány meg amikor nem vette észre a fiu, a fonal vigit rákötötte a gomblyukára» Hogy megtudja, hova fog menni az ördög. Aután ahogy ment, ment, a oány fogta a gombalyagot, az ördög meg ment. Ig^enésen neki a temetőnek. Be akart menni egy kriptádba. Be a kaóc

slyukon nem fért be* Az orsaó megakadt. A * jány .igen megijedt. Hogy a leginy a kaócslyukon akart bemenni. Megijedt.. No akkor elszaladt a jány. Az ördög akkor odalett. De más este megint elgyütt a fonaóba. Hanem má akkor kihitta a jányt» Mer lovon gyütt érte» - No, ülj csak fel a nyeregbe! Felült a jány» Az Ördög meg vitte. Aután meg mindig azt mondta neki;