Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 4?8 Ttszamellékl változatok, /ördögsaerető-halottszerető tipuskeveredes/. Brahos Istvánné 37 éves, fiszaluc, 19&3» Ugy mondom el ezt a mesét, ahogy idesanyámtul hallottam» Mikor kisjány vótaau f a fonóban hallotta« Jártak a fonóba a jányok, oszt mindegyiknek vót szeretője, aki az orsót feladja

0 Gsak egynek nem gyött sehogy 86o Bánatos vót ezer nagyon«, Kérdezgette mindenfelé, szomszédoktul is, mit csinájjon, neki nincsen, ösak nem gyün szeretője«. Azt mondta neki egy öreg néni, aki tudós asszony vót* - Idehallgass, jányom! Ereggy ki e temetőre, szedjél ott össze csontot, tedd edénybe oszt főzd fel! Majd gyün neked szeretőd! így is tett a jány

0 Elment a temetőre, szedett össze csontot, feltetteo Iste, mikor már meg is vót főzve, eccercsak egy legény bekopogtat« - Jó estét! Feir lovon gyütt, de a lú kint maradt

0 - No ides Katicám, elgyüttem! Hivtál, hát el» gyüttem. Hát elgyüssz~e velem? Aszongya, hogy« - Még a világ végire is elmengyek veled! - No pakolj össze I összepakolta a ruháját, felültek a Iura, menteko Nagyon szípen sütött a hold, oszt mondta neki a fiu, hogy* « Ifélsz-e szivem Katica? Asszongyas - Hogy félnék, 9

&% velem vagy te! Csak mentek« haladtak, mignem egy temetőhö érteke Má ékkor a jány egy kicsit kezdett félni

e Mikor a temetőhö érnek, leszáll a lúrúl a fiu, - No Katicám, hát ereggy csak be ide ebbe a sirba! «« Ott vót előttük egy sir megnyilva

0 A jány megihedto - Én nem mengyek! - asszongya, ereggy be először teí