Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 475 Itt mán a jány megijedt. Azt mondta a katona: - Hát én itt lakok. Te pedig menj be előre, bújj be! A jány rimánkodott: * - Inkább te menj előre, te jobban tudod a járást! No jó. Beugrott a katona. A jány meg futott nagy ijedve haza. va meghótt« Ötthun ugy megbetegedett szegény, hogy három nap mulIiovas József 72 éves, Vajdácska, 1963« Ördögszerető-halottszerető mesetipuskeverek. Van annak több mint hatvan esztendeje, hogy nagyanyámtú hallottam ezt a mesét, ü is hallotta, fiatal lánykorában, ugyanitt, Vajdácskán, fonóba* hallotta. Arrul szól, hogy járt vagy tizenkét lány együvé fonni Tizenegynek vót mán szeretője, vót mán aki feladja az orsót, ha leejtették^ ki is váltották, megcsókolták azokat a fiukat, akik feladták, - Csak egy lánynak nem vót még legényke, pedig nagyon szép lány vót. ü vót a szépséges szép Anica. Fájt neki nagyon, hogy-igy leli magában fonni, Meg rest elte is. Egyszer, mikor ment haza egyedül, felsóhajtott: - Nem bánnám mán, ha maga az ördög gyünne is, csak lenne mán nekem is. Elment a kereszt

anyjáho és elpanaszolta, mi baja. Azt mondta neki az öregasszony: /- Hallgass ide lányom! Ha leülsz a fonóházba, hát akkor hagyjál ki mag£4 mellett egy üres széket, egy helyet, ahova még egy le tud hozzád ülni. És akkor maj megtalál egy fiu. így osztán más este hagyott egy üres helyet, oszt leült hozzá egy legény, Nem sokat beszélgetett a lánnyal, azt se mondta, hunnan gyütt. Jósolta osztán a lány a keresztanyjának, hogy nem beszélt a fiu semmit. - Ez nem baj, hogy még nem beszélt,^ kedves lányom! Csak te légy ügyes, maj megtudod, hova való. Csinálj egy nagy gombalyék fonalat, dobd le vagy a zsebkendő4et, vagy az üres orsódat, és hajolj le, mintha azt vennéd fel, s közbe, • kösd a lábára a fonal egyik végét,.