Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
469 Akkor telt is az idő, megrázkódott éjfélkor a virág, kipattant a pohárbul és egy tündérszép lány lett belliié • Akkor is otthagyták az edényt, de hagytak mán benne.» ennivalót is» meg inayavalót is. Leült a lány és evett-ivott. ~ No, m% mondi « itt ettek is, ittak is, meg végre rúlam is gondolkodtak., Bzt a királyfi látta, m ugy hogy a lány nem vette észre, hamar felugrott és megkapta a hajat» De mán ez ijedtibe vált mindenfélének« Kigyónak-békának, mindenféle csúfságnak» De a királyfi nem engedte el a haját« - Változzál annak, aki voltál« Az légy» aki eddig voltál I És akkor visszaváltozott leánynak. A királyfi nem engedte el magátul! - 3?e szépséges lány! Te az enyim, én a tied! Most mán csak az ásó meg a kapa, meg a nagyharang választ el minket eg^mástul» mert el foglak jegyezni feleségemnek! Bkkor a lány elmesélte» hogy u meghalt. Hogy ki volt az u mátkája, egyszóval hogy apja-anyja meghalt és uneki is meg kellett halnia. Mert Ördög voj.t a mátkája. És nem mehet a templomba esküdni» mert ott lesz. U pedig nem akar vele találkozni. Kern mondta meg néki, miér utálta meg, és ezer kellett neki meghalni. Azt mondta a királyfii - Szivem szép szerelmem, nem baj, elmegyünk a templomba, ott megesküdünk. ?ólt a lány nagyon, de nagynehezen engedelmeskedett. Megesküdtek» Hát a templom előtt ott volt az ördögmátka. Megállitotta ükét. - No Katikám, ha most se mondod meg, mér utáltál meg, akkor meghalsz újra, de még az urad is. Katinak el kellett hát mondani. - Azér utáltalak meg, mert ördög vagy és a temetőbe* lakol. - No, ha ezt előbb megmondtad volna, akkor nem halt volna meg apád sem, anyád sem. No de igy se baj. Nesze, ez az ir, ereggy el a temetőbe, kend meg vele anyádnak, apádnak a fejfáját, fel fognak támadni. így is tett a lány. Hát feltámadt apja-anyja. Most mán nagyon boldogok lettek. A királyfi nagyon nagy lakodalmat csapott, Hét országig ment a hire» és még talán most is tart, ha abba nem hagyták... Itt a vége, s fuss el véle!
