Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 47o Pongrác Károlyné, 58 éves, Kenézlő, 1963A halottszerető« . Volt egyszer egy lány. is ennek a szeretője elment a csatába. Sokáig várták vissza. Nem tudta a lány, hogy hol van. Se nem irt, se nem üzent. Az asszonynak azt kommendálták, hogy nem hagyott-ó valamit nála? Kapcaját, vagy valami ruháját? Tehát tényleg a lány kereste» Es meg is találta a kapcaját. No akkor azt kommendálták, hogy főzze meg. Hátha hazasiet» o ezer van az a szólás-mondás, hogy ha valaki siet, azt mondik rá, hogy "ennek főzik a kapcaját..• " A lány odatette főzni a kapcaját. És főzte éjjel-nappal a mátkájának. Egyszer éjjel, ugy tizenkét óra tájon gyön egy j^uátas és "bezörget. Kinéz a lány, hát,., meggyütt a mátkája, - Gyere ki galambom! gyere velem! Ki is ment hozzá a lány* Nagy örömmel felült hozzá a lú hátára, - No vigyél, ahova akarsz! Hát amikor mennek, nagyon szépen sütött a holdvilág. A katona egyre csak azt mondi: - Jaj de szépen süt a hold, elevenét visz egy holt!' Nem félsz babám? Azt mondi a lány: - Hogy félnék, hát velem a jóisten meg te,. Akkor mennek tovább, Bizom, igy mondik, ha a lány ugy mondta volna, hogy "velem vagy te meg a jóisten" vagyis fordítva, akkor széttépte volna a katona.• No oszt megint mennek,,« mondi a legényi - Jaj de szépen süt a hold. Elevenét visz a holt. Nem félsz babám? - Nem félek, mert velem a jóisten meg te,. Hát ahogy igy haladtak, elértek egy temetőhöz, Meg volt nyilva egy sir. Azt mondta a katona, - Nnnna, ón itt lakom. Azt mondi, háti - Menj csak be te előre! Megijedt szegény lány. De ennyit még tudott mondani?