Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

|i vált ©z at ok o Fc&gráa Károlyné^ 58 éves« Kénézlő, 1963 o ördögszerető e Még a nagyanyámtú hallottam, ugyanitt, Ke~ nyózlőn, Ugy hivtuk, hogy fonóházi mese«, Flnóban mondogatták* Tizenkét lány dárt a fonóba

0 Akkoriba

1

*• egyszóval. . fonóházba jártak« Csszementek minden este és ugy fontak« Minden lánynak volt egy mátkája« Tizenegynek volt mátkája, csak a tizenkettediknek nem, akit Katikának hívtak« Nagyon búsult, hogy neki nincsen. Azt mondta egyszer magában, nem bánná, ha az ördög is lenne, csak neki is volna mán« A más este neki is letto Ahogy fonogatott, egy nagyon szép legény ült le hozzá. A többi lány irigyelte tülle, olyan szép fiu volt« Hát volt mán, aki neki felvegye az orsóját I Mer minden lánynak felvették ám a legények az orsót abba*ja fonóházba'

0 Ha a lányok elejtették, ezt lestek, azut oszt csaókkal kellett a fiútól kiváltani» Hát bizom Katicának is volt, aki felvegye. Egyszer leejtette Katica az órsót

0 Kap utána a fiu, a mátkája, ahogy kapott

p a kabátja félrebillent neki o Itt a szomszéd lányok meglátták, hogy neki lúlába van* Ekkor oszt mondták Katicának, hogy az ti mátkájának lulába van* Elszomorodott nagyon« Mit tegyen

09 mit tegyen?». A faluba* lakott egy nagyon öreg néni, elment hozzáo «- fees nénémj mit tegyek? Lett nekem is egy mátkám a fonóban, de lulába van« Mitévő legyek? Azt mondta neki a nénis - Hát lányom, a te mátkád ördög*. mit tuggyak neked tanácsolni? Tedd azt. amit mondok! A más este, hogyha elgyün a mátkád, azt a fonalat, amit akkor fonsz, ugy hogy a legény ne vegye észre, a gomblyukába kösed« A végito Is akkor ahogy az fog menni, mindig ereszd utána • az órsóxtif, kövessed, tuggyad meg, hun lakik? így is tett a Katika« Leejtette as ersót^ nyúlt utána a legény, ekkor