Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 46? A lány sirt és azt mondtat .. - #> - Majd holnap este többet fogok fonni« oo De a negyedik este is csak orsó nékül ment haza* A legény megint elvette az orsóját. Dühös lett az anyja még jobban« ~ Bár az ördög vinne el. te hanyag« Fonallal együtt« Elgyütt az ötödik este» A lány szaporábban font, igyekezett t de a fiu megint elvette az orsóját« Az anyja nagyon leszidta. A lány nem szólt, csak lefeküdt« Mán kezdett elszenderedni, amikor egyszerre csak hangot hallott az ablakon. - Gyere ki galambom! . - A lány felőtözött. Kinézett az ablakon« Látja, hogy az a deliát legény áll ott, akivel a fonóban volt. A kapufélfá* hoz pedig oda van kötve a lova. Kiment hozzá. A legény derekon kapta, maga mellé ültette a ló hétára. Vitte a holdvilágos éccakaban« Ahogyan mennek egyik uccáról a másikra, megszólal a legény s ~ Jaj de szépen süt a hold, egy eleven meg egy holt ! Nem félsz, babám? j». - Hogy félnék? hiszen ketten vagyunk.. - mondta a lány« Hát csak odaértek egy temető kapujához» A legény a lovat megállította, a lánjfc derékon fogta és vitte egy gödörhöz. Egy sirgödörhöz* Már akkor reszketett a lány. Mondja a fiu nekii - No csak ereggy eboe a sirba. A lány könyörgött« - Majd holnap bemegyek« Ma még hagy menjek haza. A legény hazaengedte^ ü maga bement agödörbe 0 Mán két este nem ment a fonóba a lány« De a hetedik nap este mán ment a fiu érte« Kopogtatott az ablakán. - Gyere ki galambom! - Majd holnap! - Jól van, még egy napot hagyok, de ha holnap nem gyüssz. viszlek! Pakolj, mert a ruháidat is vinni fogom. Gyütt is érte a .nyolcadik este a Felemelte a lóra magaho, vitte vagy három uccán keresztül, azut oszt kiértek a temetőbe. Ott várta a nyitott sir ííket.
