Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 459 kádváse» az övé megiA később ment, mer messzirü kellett aáki gyünai.« Odaült a lány mellé, átkarolta és várta, mikor esik le az orsó« Lejesett az orsója, ügyesen utánakapott megint, áltette a zsebébá, nám adta oda» Következő ápte megint masm#k a f onófea, •* v*lt mindenki kádváse, most mám e& is ott. volt, am I szeretője« De mén akkor sajtették, hogy van valami a dologba« Hogy ez mán nám valami rendes udvarlóm* Na várták, hogy mikor esik le ai érsé« Amikor lejesett

ö mindenki ügyekazett azon

D hogy ük kapják fel hamarabb az éráét, mint az aj udvarló« De az ügyesebb volt, és hamarabb felkapta az órsóut, mint a többiek« Azzal akartak a lánynak segiteni, hogy áltirhijják tülle ezt az idágeny lágényt* Majd az ötödik áste megint - ahogy ott vannak a fo~ nóba

1

, az orsó megint lejesik, •» a lány is kapott érte, a fiu is kapott, de a fiu ügyesebb volt« megint megszerezte« Hanem a lány ahogy hajolt az orsóé, észrevette, hogy az ü udvarlójának valami olyan nám jól tetsző lúlába van.«* Hát akkor egy kiosit megborzadt, hogy miféle legény lehet ez.* De azér csak hazakisirtette magát vele« Amikor odaérnek a kapuho, mán válnának ál, a lány még jobban meg« borzadt, mer a lágény valami idágeny, durva csókot adott« Mán akkor megrettent« Hogy mi lehet ez? Szerette volna tülle megkérdezni, hunnan gyütt, hunnan való« De félelmébe

9 nám mert szólni se« Akkor hatodik áste álmennek megint a fonóba, - az orsó lejesik a lány kezébül, felkapta a lágény, ált ette szigorúján, nám adta vissza« Mi történik a dologbú? Az anyja mán idáges volt • m Lányom

I Hát hun van az a sok fonal, amit idáig fontál? • Hát «m azt mondja - ál vitte a szeretőm, álkapta az órsóukot és elvitte* - Hogy az ööördög vigyen ál téged, tál Az összes fonalat a szeretődnek fogod fonni? • - Hát mit tehetek, mit iiam

9 «- azt mondja - ha nám adja ide! Nám marhatom ki a kázibü árővel l