Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 400 Nnnna, a htedik áste, amikor haza mennek a fonóbul, a fiu mán akkor nám ment be véle, álment haza« * Majd másik nap áste megvárta» mikor a lány hazament a fonóbul, szól néki bá az ablakon* • Gyere ki raózsámt Mondja a lányt •* Hám megyek! Gyere be! Megint szól náki, dá most mán igys m Egy eleven| meg egy holt, nám félsz raózsám? Gyere ki! - Nám megyek! Gyere be! Akkor bemegy a fiu hozzá, és azt mondja: » Na, most mán ál fogsz gyünni velem.. - Nám megyek veled - azt mondja, majd holnap áste« - Jó, majd holnap áste - azt mondja, gyüvök. A kilencedik áste álment a fonóba hozzá, de a lány mán akkor gondolkozott» Mer a keresztanyja megfigyálmeztette« - Nagyon vigyázz rá! Ha meg akarod tudni, hogy kicsoda-micsoda ez a fiu, - hát amit lefonsz, a fonál végit kösd a gombjára, és nézd, merre megy, maj meg fogod tudni, ki ez? ügy is törtónt. A lány most vigyázott, hogy ne ^ ejtse ál az orsót» Olyan jól besikárut neki, hogy nám ejtette le. A fiúnak nám volt mit elvinni. De közbe a fiu nám vette észre, a lány ugy odakötötte a gombjára a fonalat, a fonal végit« Mikor mentek, a lány kapujába; a lágény elbúcsúzott tülle« De a lány kisirte, amerre húzódott a fonal« ügy ment utána, hogy a fiu nám vette észre» Hát csak mennek. A lány figyeli. Egyszer csak álérnek egy temetőbe, a lágény bemegy a hullaházba, ahol egy miféle ki van táritve a ravatalon. A lány a kócslyukon nézi, micsinál az ü udvarlója. Hát a lágény nekiáll, és kegyetlen jó éziien falatozza azt a hullatestet« A lány megijedt, haza is szaladt. • Mondja az anyjának: •-. Jaj anyám, nám jól megyén itt a dolog. Jaj ez a lágény maga az ördög a pokol fenekérül. Ez holtakat eszik» Sorolja aztán szegény, mit látott..