Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 35 •* zás, költészet, játék, baráti és szerelmi kapcsolatok megformálása. A társas fonás alépítmény- és felépitményjellegének ez a megkülönböztetése meghatározza a fonó fogalmának kettős vizsgálatáti a fonó, mint régi munkamód és a fonó, mint 'népszokás tanulmányozását«, A köztudatban inkább az utóbbi fogalom él, mert sok hangulati, érzelmi velejárója van

a Mégis, elsősorban a munkamódot kell ismergetnünk« Ez magyarázza meg a népszokást« A fonás ment egyedül is« Termékei csak a fonalféleségek voltak« De ha közösségben ment - és ez volt a fő tipus *? az anyagi javakon kivül megtermatte a szellemi javakat iso Hogyan termettek meg a társas fonás anyagi javai /különböző fonalfajták/ és hogyan termettek meg a szellemi javak / munkai olklór, szokásrend, költészet, játék/, és ezek hogyan kapcsolódtak egymáshoz hazánk egyik legváltozatosabb területén, Borsodban, - e kérdések megvilágítására két szempontot kell összekapcsolnunk, a munka és a vele kapcsolatos szellemi javak tanulmányozásának szempontjait.